Szeretnék május éjszakákon...

Rétság volt a végállomás, onnan gyalog kellett folytatni utunkat,Nagyoroszin, Drégelypalánkon át Hontra. Gyalog bizony jókoratávolság volt!Már csak ketten maradtunk, Jani bácsi és én. Ahogy ballagtunk,egyszer csak egy hintó tûnt fel a hátunk mögött. Utolért bennünket,a kocsis megállította a lovakat, s megkérdezte, hová igyekszünk.Elmondtuk neki, hogy most jövünk orosz hadifogságból, ésaz Ipolyon túlra igyekszünk. No, akkor szálljunk föl, szívesen elviszbennünket egy darabig. Felültünk hát, mégiscsak gyorsabb a hintón,mint gyalog.Polyák Jani bácsi útközben elmondta, hogy neki Honton ésTesmagon is vannak rokonai. Hont az Ipoly magyarországi oldalánvan, Tesmag meg vele szemben, a szlovákiai oldalon, ahol közvetlenüla kertek alatt folyik el az Ipoly. Tehát egyelõre Hontig megyünk,a rokonokat megkeresni.Hont elõtt szálltunk le a hintóról. Megköszöntük a kocsisnak,hogy idáig elhozott, és bekanyarodtunk a faluba.Jani bácsi nemigen tudott tájékozódni Honton. Egyrészt, mertkésõ este értünk oda, másrészt meg jó pár éve nem járt a rokonainál.Hiszen háborúban, fogságban volt. Ballagtunk az utcán végig,remélve, a sötétben is felismeri a rokonai házát. De nem sikerült,bár végigmentünk az egész fõutcán.Javasoltam Jani bácsinak, hogy vágjunk neki a határnak. Addigmegyünk észak felé, míg el nem érjük az Ipolyt. Ott meg már valaholátkelünk rajta. De õ azt mondta, ez nem jó ötlet. Nem tudjukpontosan, hol milyen mély a víz. Ismerjük ugyan az Ipolyt, tudjuk,hogy néhol bokáig ér, de van, ahol a három métert is eléri a vízmélysége. Ha már idáig elértünk, nehogy a szülõfalunkhoz közel,az Ipolyban leljük halálunkat. S határõrökkel is találkozhatunk ésmenekülnünk kell…Így aztán úgy döntöttünk, hogy bekopogunk az utolsó házba, ésmegkérdezzük, hol laknak Jani bácsi rokonai.Bezörgettünk hát. Kisvártatva kiszóltak, hogy kit keresünk.Mondtam, hogy most jövünk hadifogságból, és az egyik társunk rokonaitkeressük. Jani bácsi megmondta a nevüket. Erre elmagya-173