Szeretnék május éjszakákon...

az autón maradt, mi meg mellette álltunk. A románok gyorsan leemeltekés kinyitottak egy zsákot. Én is odaugrottam és kikaptama zsákból egy olyan kétkilós szalonnadarabot. Gyorsan becsúsztattama ruhám alá a hasamhoz.Majd mentünk el a gyár mellett, ahol éppen szembe volt akonyha. Az autóról gyorsan lerántottam az elõkészített zsákomat;már elõre meg volt beszélve egy haverommal, hogy ott várjon.Gyorsan átadtam neki a zsákot, én meg mentem a latrina felé, nehogymegmotozzanak és megtalálják nálam az elrejtett szalonnát.A haveromnak is sikerült bejutnia a zsákkal. Persze, a szalonnábóladtunk a haveroknak is. Így egy darabig volt némi kiegészítõ kosztunka fekete kenyér mellé.Hát így kínlódtunk, tengõdtünk, ahogy lehetett. Egyetlen cél lebegetta szemünk elõtt: élve megúszni! Mert bizony hazamenetelrõlmég álmodni sem volt szabad!…•Hol is volt ez a fogolytábor? – Nem tudom megmondani. Csak azttudom, hogy valahol Ukrajnában. Mintha a sivatagban lettünk volna.Sehol, még a távolban sem volt egyetlen település sem. Civileketegyáltalán nem is láttunk. A tábort egy ki tudja mikor leszereltgyár épületeiben rendezték be. Csak a csupasz falak álltak, meg atetõ, persze mind rozoga állapotban. S mint a mesében: „Se ajtaja,se ablaka nem volt.” Beköltözésünk után a köztünk lévõ iparosokeszkábálták össze az ablakokat, ajtókat.Még szalma sem volt a környéken – azért feküdtünk hát a hidegbetonon. Amibõl viszont volt bõven: a tetvek! Annyi hemzsegettrajtunk, hogy olykor véresre vakartuk a hátunkat.A kosztról elmondtam, hogy pár kanál kása volt az ebéd és avacsora. Mi volt ez a kása? Hát köles vagy bursli. Ezeket fõzték naponta,persze csupán vízben. Se só, se zsiradék, sem más nem voltbenne. A reggeli pedig ócska tea és a 20 deka kenyér. Tehát roszszabbdolgunk volt, mint otthon az állatoknak. Nekik legalább bealmoztunkszalmával.98