Szeretnék május éjszakákon...

Persze, Hanka mindezeket nem egyszerre mesélte el nekem,hanem napok, hetek alatt, amikor a munka mellett erre adódott alkalom.Egy ilyen üldögélés közben azt kérdezi tõlem Hanka:– Ivan, te tudsz énekelni is? Én szeretem a szép dalokat!– Persze hogy tudok – feleltem –, dalolós legény voltam én a katonaságelõtt.– Énekeljél nekem valamit a ti nótáitokból.– Hát, lehet – mondtam.Aztán azon gondolkodtam, hogy melyik szép nótát énekeljemel neki? Eszembe jött egy orosz dal, melyet otthon magyarul énekeltünk.Hátha ismeri?Valahol a Volga menténélt egyszer egy szép leány.Nem ismerte a szerelmet,boldog volt õ igazán…Hankának erre felcsillant a szeme! Rögtön belevágott a nótámba:õ oroszul énekelt, én meg magyarul. A dallam egy volt, hát énekeltüktovább!Amikor befejeztük, Hanka a boldogságtól felugrott és a nyakambaborult. És szájon csókolt!…A nagy nyomorúságban mindkettõnk szíve hevesebben kezdettdobogni! Lehet öröm is ebben a keserves világban? Ha lehet, hátlegyen! Hiszen volt már elég a nyomorult napokból. Amikor apuszta betonon aludtunk, temettük a halottainkat…Ezután mindketten igyekeztünk, hogy a munkában is egymásközelében legyünk. Dolgoztunk… Közben beszélgettünk…Egymásra néztünk… Dalolgattunk is, ha kicsit lehetett, az ebédidõalatt.Mondom Hankának:– Te, én tudok ám még egy másik orosz dalt is, de magyarul,nem baj?– Dehogy baj, csak kezdjed már!123