Szeretnék május éjszakákon...

jat is. Nehogy azokra felakasszam magam. És deszkapadon kellettaludni, szalmazsák és takaró nélkül.Reggelente kieresztettek, mert menni kellet a gyakorlatra.Amikor letöltöttem a kilenc napot, elmagyarázták, hogy azért kaptama büntetést, mert engedély nélkül nem lett volna szabad kihallgatásramennem. Tehát megszegtem a szabályzatot! Csak az volt abökkenõ, hogy a szüleim még akkor sem kapták a segélyt!•A köznaponkénti kiképzésrõl, a gyakorlatokról már szóltam egykeveset. Még a vasárnapokról is megemlékezem.Minden vasárnap a felsõvisói templomba kellett mennünk aszentmisére. A laktanyában csak a szakácsok meg az õrség maradt.Felöltöttük az ünneplõ, új ruhánkat, melyet csak vasárnap meg akimenõre használhattunk, késõbb pedig szabadságra, eltávozásra.Ezek is a regulához tartoztak.Mosakodás, borotválkozás, ünneplõbe öltözés. Az udvaron akürtös megfújta a trombitán a sorakozót. Gyorsan kint teremtünkés felsorakoztunk. Az ügyeletes tiszt végigmustrált bennünket,mindenki szépen, katonásan van-e felöltözve, majd elhangzott avezényszó az indulásra. Elõttünk ment az ügyeletes hadnagy úr kivontkarddal. Meneteltünk. A trombitás útközben is fújta a „menetet”.Csak akkor hagyta abba, amikor megérkeztünk a templomhoz.Megjegyzem még, hogy Felsõvisón egy szép nagy templom állt.A mise után ugyanígy vonultunk vissza a laktanyába, trombitaszómellett, katonásan, fegyelmezetten menetelve. A szentmise nemmaradhatott el egy vasárnap sem!Mise után volt az ebéd, délután pihenõ, szabad, mehettünk avárosba kimenõre, engedéllyel.55