12.07.2015 Views

Szeretnék május éjszakákon...

Szeretnék május éjszakákon...

Szeretnék május éjszakákon...

SHOW MORE
SHOW LESS
  • No tags were found...

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

– Kakda dás, ja chocsú. (Ha adsz, elfogadom.)Levágott egy szeletet a cukorrépából, ráhelyezett egy szelet savanyítottuborkát és átnyújtotta. Nem illettek össze, de gondoltam,ha te, úgy én is. Együtt fogyasztottuk hát a szegényes ebédet…Mivel a német mérnök már nem volt köztünk, Hanka, beszédeslévén, velem kezdett többet társalogni. Beszélgettünk munka közbenis, amikor mód nyílt rá.Megkérdeztem, idevaló-e? Da! (Igen.) S hol tanultál meg németül?Hát elmesélte élete történetét.Amikor a németek 1941 nyarán megtámadták a Szovjetuniót, ami szülõföldünket is elfoglalták. A házunkat találat érte, és édesanyáméletét vesztette. Eltemettük… Majd nemsokára fogolykéntmunkára szedték össze a fiatalokat, és kivitték Németországba.Köztük engem is. Ott fogolytáborba zártak minket, nõket is, ésdolgoztattak…Egyszer egy német tiszt járkált közöttünk. Mustrálta a lányokat…Nem tudtam mire vélni a dolgot, amikor megszólított:– Du, komm mit mír! (Te. Gyere velem.)Ellentmondás nem volt. Ezt már megtanultuk. Voltak esetek,amikor egyeseket egyszerûen lelõttek. Hát mentem vele. Hová vitt?Haza, a lakására. Még akkor sem ismertem a szándékát. Azt hittem,egyedül van. De kijött a felesége és valamit magyarázott neki. Nemértettem még akkor, hogy mit. De nyugtatgatott, hogy te nálunkfogsz dolgozni mint szolgáló. Aztán kézzel-lábbal megmagyarázták,mi lesz a munkám. Takarítani, mosni, majd késõbb fõzni is megtanította felesége. Mindjárt az elején kaptam tõle szép, tiszta ruhát, megmutattaa fürdõszobát, hogy fürödjek meg és öltözzek föl. Bementema fürdõszobába. Felsóhajtottam: Istenem! Keresztet vetettem magamraháromszor, ahogy az édesanyámtól tanultam. Lehetséges ez?Nem lõnek agyon? Még fel is öltöztetnek… Megfürödtem, elõszöréletemben, szép tiszta fürdõszobában. Kijöttem, és megebédeltettek.Olyan ételeket raktak elém, amilyeneket nemcsak hogy nem ettemsoha életemben, de még nem is láttam! Istenem! Ez a szerencse! –sóhajtoztam. Hát a háborúban is vannak jó emberek? S a németekközött is, akiktõl mi annyira rettegtünk?121

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!