lyok, ahol lehetett, leültünk kicsit pihenni. Ránk ugyanis az ebédszünetigen, de az ebédelés nem vonatkozott. Mi csak délután 3 óra utánkaptunk ebédet, miután bementünk a munkából a „szálloda-ebédlõnkbe”.Vagyis fájront után. Leültünk hát, ki hova tudott.Az ukrán munkatársnõnk is leült ebédelni egy gerendára. Mára nevét is tudtam, hiszen jó ideje velünk dolgozott. Hankának hívták.A német mérnök, akivel németül társalogni szoktak, már nemvolt köztünk. Intett hát nekem:– Ivan, igyi szuda, szigyi.Elfogadtam a hívását és melléje ültem.(Az én magyar nevemet, a Jánost, az oroszok Ivannak mondták.Náluk a Jánosok mind Ivanok voltak. Ezt már régen megszoktuk.)Elõszedte az otthonról hozott ebédjét, mivel õk itt nem kaptakkosztot. Kicsomagolta, s én meglepõdve láttam, hogy az ebédjefõtt cukorrépa és hozzá savanyított uborka!No, mondok, Jani! Ezek a szabad orosz polgárok is ugyancsakgyenge koszton élnek! Mert ugye, nálunk otthon, mi, a szegényebbekis valamivel táplálóbb ételeket szoktunk ebédelni. Igaz, fõleggyerekkorunkban, a fõtt cukorrépát is elfogyasztottuk, de csak úgydélutánonként, amolyan csemegének, mint az almát, körtét vagyszilvát – nyáron. Õsszel, amikor a répa kiszedése folyt a nagybirtokon,ha jártunk ásni, egy-két darabot hazahoztunk és megfõzettük.S majszoltuk, mert édes volt. Jobb, mint a savankás alma, vagy efféle.De nem ettünk hozzá kovászos uborkát! Az már sehogy semillett össze: a savanyú meg az édes!Ezért nagyon elcsodálkoztam, látva, a kislánynak mibõl áll azebédje! Mindenféle gondolatok kavarogtak a fejemben… Szegényukránok, oroszok! Nektek sem ád sok jót a ti szocialista hazátok!Egyszer csak így szólt hozzám Hanka:– Ivan, chocses burák? (János, akarsz répát?)Hát nem tudtam, mit feleljek? Ha elutasítom, még azt hinné,lenézem õt. Ha meg elfogadom, talán neki is jobban fog esni, hogyegy lerongyolódott hadifogollyal megoszthatja szerény ebédjét. Ígyaztán elfogadtam:120
– Kakda dás, ja chocsú. (Ha adsz, elfogadom.)Levágott egy szeletet a cukorrépából, ráhelyezett egy szelet savanyítottuborkát és átnyújtotta. Nem illettek össze, de gondoltam,ha te, úgy én is. Együtt fogyasztottuk hát a szegényes ebédet…Mivel a német mérnök már nem volt köztünk, Hanka, beszédeslévén, velem kezdett többet társalogni. Beszélgettünk munka közbenis, amikor mód nyílt rá.Megkérdeztem, idevaló-e? Da! (Igen.) S hol tanultál meg németül?Hát elmesélte élete történetét.Amikor a németek 1941 nyarán megtámadták a Szovjetuniót, ami szülõföldünket is elfoglalták. A házunkat találat érte, és édesanyáméletét vesztette. Eltemettük… Majd nemsokára fogolykéntmunkára szedték össze a fiatalokat, és kivitték Németországba.Köztük engem is. Ott fogolytáborba zártak minket, nõket is, ésdolgoztattak…Egyszer egy német tiszt járkált közöttünk. Mustrálta a lányokat…Nem tudtam mire vélni a dolgot, amikor megszólított:– Du, komm mit mír! (Te. Gyere velem.)Ellentmondás nem volt. Ezt már megtanultuk. Voltak esetek,amikor egyeseket egyszerûen lelõttek. Hát mentem vele. Hová vitt?Haza, a lakására. Még akkor sem ismertem a szándékát. Azt hittem,egyedül van. De kijött a felesége és valamit magyarázott neki. Nemértettem még akkor, hogy mit. De nyugtatgatott, hogy te nálunkfogsz dolgozni mint szolgáló. Aztán kézzel-lábbal megmagyarázták,mi lesz a munkám. Takarítani, mosni, majd késõbb fõzni is megtanította felesége. Mindjárt az elején kaptam tõle szép, tiszta ruhát, megmutattaa fürdõszobát, hogy fürödjek meg és öltözzek föl. Bementema fürdõszobába. Felsóhajtottam: Istenem! Keresztet vetettem magamraháromszor, ahogy az édesanyámtól tanultam. Lehetséges ez?Nem lõnek agyon? Még fel is öltöztetnek… Megfürödtem, elõszöréletemben, szép tiszta fürdõszobában. Kijöttem, és megebédeltettek.Olyan ételeket raktak elém, amilyeneket nemcsak hogy nem ettemsoha életemben, de még nem is láttam! Istenem! Ez a szerencse! –sóhajtoztam. Hát a háborúban is vannak jó emberek? S a németekközött is, akiktõl mi annyira rettegtünk?121
- Page 1 and 2:
Tipary LászlóSzeretnékmájus éj
- Page 3 and 4:
Tipary LászlóSZERETNÉK MÁJUSÉJ
- Page 5 and 6:
ElõszóTipary László immár a ne
- Page 7:
Csemadok járási, kerületi, valam
- Page 10 and 11:
10Péli János elsõ katonafényké
- Page 12 and 13:
Mindent elviseltek volna, ha továb
- Page 15:
Elsõ rész15
- Page 18 and 19:
A Péli családrólA kistompai Pél
- Page 20 and 21:
gyak, kõ- és csonteszközök, cso
- Page 22 and 23:
de piros lesz, ha nem kapunkmindent
- Page 24 and 25:
Szülõfalunk történetébõlPéli
- Page 26 and 27:
Az 1930-as években sokszor órák
- Page 28 and 29:
ól, a keresztutaknál éjfélkor m
- Page 30 and 31:
A faluban egymással szemben állot
- Page 32 and 33:
Apó dala nem hallatszik,réges-ré
- Page 35:
Második részPéli János visszaem
- Page 38 and 39:
gények is összeverõdtek az utcá
- Page 40 and 41:
Szegény Rózsikának, és sokaknak
- Page 42 and 43:
maslira kötötte. A szalagok vége
- Page 44 and 45:
Nem lehetek, én rózsám,mert herv
- Page 46 and 47:
latok motoszkáltak. Nemsokára el
- Page 48 and 49:
Megérkeztünk Budapestre, ahol a m
- Page 50 and 51:
Én az utolsók között álltam a
- Page 52 and 53:
tarlórépák voltak! Többen kihú
- Page 54 and 55:
valaki valamit kért vagy kérdezet
- Page 56 and 57:
Horthy Miklós katonája vagyokÁte
- Page 58 and 59:
És belekerültünk a háborúba…
- Page 61 and 62:
ancs, hogy vissza a saját laktany
- Page 63 and 64:
la végig alá van aknázva - a par
- Page 65 and 66:
vitték. De elõbb a szanitéceink
- Page 67 and 68:
egyik nyíláson lõttek a golyósz
- Page 69 and 70: nem muszka földön jártunk, hanem
- Page 71 and 72: lem? Otthagytam a vonalat! Talán a
- Page 73 and 74: hetett se több, se kevesebb. Regge
- Page 75 and 76: annyira részeg volt. Szerencsére
- Page 77 and 78: Erre még õ megjegyezte:- A hábor
- Page 79 and 80: Az oroszok propagandahadjárataAz o
- Page 81 and 82: is ástuk itt magunkat. A golyósz
- Page 83 and 84: mert úgy vélték, a háború elve
- Page 85 and 86: Muszka földrõl lassan jár a post
- Page 87: Harmadik rész87
- Page 90 and 91: Ki tudja, merre, merre visz a végz
- Page 92 and 93: egy pár ócska vászoncipõt. Hát
- Page 94 and 95: Ilyen gondolatok keringtek a fejemb
- Page 96 and 97: A fõbb orosz parancsnokokon kívü
- Page 98 and 99: az autón maradt, mi meg mellette
- Page 100 and 101: Késõbb, a háború után jött az
- Page 102 and 103: vészárkok ásása. Ezek segédlet
- Page 104 and 105: Ez a szép katonanóta már csak az
- Page 106 and 107: Én magam is igyekszem neveket eml
- Page 108 and 109: pülõgépek. 23-án éjjel egy ór
- Page 110 and 111: munkán voltak. Mivel már nagyon s
- Page 112 and 113: ért! Utána mentünk csak vissza a
- Page 114 and 115: gyõzik a Szovjetuniót, akkor Ukra
- Page 116 and 117: Amikor beértünk a kórházba, les
- Page 118 and 119: Az építkezésen minden vasbeszere
- Page 122 and 123: A nagysága aztán illedelmesen, sz
- Page 124 and 125: Hát rákezdtem:Balalajka sír az
- Page 126 and 127: E hétköznapi emberek minduntalan
- Page 128 and 129: Dolgoztunk hát, és sok minden meg
- Page 130 and 131: az mehetett dolgozni! Akinek már c
- Page 132 and 133: kor olyan tíz métert befedtünk,
- Page 134 and 135: És még ez a nóta is:Ott, ahol é
- Page 136 and 137: unkban mézet szoktunk így kóstol
- Page 138 and 139: - Davaj! Davaj!Az orosz „davaj”
- Page 140 and 141: zoga épületben 40 centiméteres h
- Page 142 and 143: A szovjet emberek lelkesen „ünne
- Page 144 and 145: Két nyelven egyszerre, de egy szí
- Page 146 and 147: Minket is, mindannyiunkat kirendelt
- Page 148 and 149: gyar kenyér, amilyet édesanyánk
- Page 150 and 151: le, amikor nem sejtettük, hogy nem
- Page 152 and 153: „Fújja a szél, fújja,hazafelé
- Page 154 and 155: jött, gyalogolt hazafelé, Felsõs
- Page 156 and 157: gára, örömében, hogy megszabadu
- Page 158 and 159: Ahogy mondom: jöttek és mentek a
- Page 160 and 161: 160
- Page 162 and 163: Elmondtam, hogy nem tudok róla sem
- Page 164 and 165: Ám a kapott hír óta a fogolytáb
- Page 166 and 167: Kirohantunk a házból és meg sem
- Page 168 and 169: tuk a betonágyat is! Hiszen ennél
- Page 170 and 171:
- Szervusz, Jani!És ezzel elvált
- Page 172 and 173:
Civilekkel keveredve utaztunk a von
- Page 174 and 175:
ázták, hogy már elhagytuk a ház
- Page 176 and 177:
Mentünk föl a kertjükön át a h
- Page 178 and 179:
Újra itthonMár kezdett virradni
- Page 180 and 181:
ánat- és örömkönnyeket fakaszt
- Page 182 and 183:
za bátyánk volt a munkástoborzó
- Page 184 and 185:
PostscriptumSok szép és fájó, r
- Page 186 and 187:
És õsszel, ha fecske, gólyamessz
- Page 188 and 189:
egy új magyar szöveget írtak a d
- Page 190 and 191:
HARMADIK RÉSZSzékely himnusz 89Ki
- Page 192 and 193:
Tipary LászlóSzeretnék május é