Szeretnék május éjszakákon...

tudtuk, hogy a vonat csak RÉTSÁGIG megy. Mindegy, lényeg az,hogy hazafelé!…A vonaton azért még jó néhány hadifogoly is utazott. Olyanokis, akik Rétság és Balassagyarmat irányába, vagyis azok környékéreigyekeztek haza. De olyanok is voltunk páran, akik az Ipolyonátkelve akartunk eljutni a szülõföldünkre.Még Vácon is konyha várt bennünket. Jártak a vonat mellett ésszólították a hadifoglyokat, hogy nyújtsák le az edényeiket.Hétpróbás, háromliteres ételhordómba most kaptam utoljáraennivalót! Köszönet érte, az élelmezésért és gondoskodásért! Köszönjük,magyar testvérek, a segítségeteket. És a jó ételeket, melyeketkaptunk tõletek átutazva Magyarországon! Megtettek értünkmindent, amit megtehettek!Köszönöm! Köszönjük!…Meg kell még jegyeznem, hogy a hadifoglyokat és a Csehszlovákiábólmenekülteket mindenütt nagy szeretet övezte! A Vöröskereszt,más szervezetek, de a lakosok is mindennel elláttak utunksorán. Ismételten, és ennyi év után is k ö s z ö n j ü k !A menekültek akkor mind Csehszlovákiából kiüldözöttekvoltak. Csak a puszta életüket mentették, ahogy lehetett. Nemtudtak magukkal élelmet sem hozni. A fentiekben csak egy esetetmondtam el, a lévai család kálváriáját. De rajtuk kívül mégnagyon sokan voltak, akiknek ez volt a soruk. Többekkel is találkoztam!Amíg mi a hadifogságban szenvedtünk, õk itthon, a szülõföldünkönvoltak kitéve az üldözésnek! Méghozzá a beköszöntött„békében”, a „Soha többé fasizmust!” meg: a „Világ proletárjai,egyesüljetek” jelszavakkal a háttérben. Vagyis: vizet prédikáltak ésbort ittak a Szovjetunióban is, Csehszlovákiában is…Vácról kiindult a vonatunk. Robogtunk tovább, most már Palócország,azaz szülõföldünk területén. Hiszen Rétság, Nagyoroszi,Drégelypalánk, Balassagyarmat és környéke ugyanúgy a mi szülõföldünk,mint Ipolyság környéke, bár most még e szülõföld azonterületén hozott hazafelé a vonat, amelyet Trianonban nem raboltakel Magyarországtól!171