Szeretnék május éjszakákon...

Muszka földrõl lassan jár a posta,alig várom már a válaszod,megkérem a rádióstól szépen,közvetítse kívánságdalom:Mindig a te leveledet várom,csak terólad álmodik az álmom,valahol Oroszországban,– valahol a szívem fáj…Rád gondolok, mikor a csillag rám ragyog,azt a csillagot te otthon is láthatod…Mindig a te leveledet várom,csak terólad álmodik az álmom,valahol Oroszországban,– valahol a szívem fáj…Elgondolkoztam a nóta sorain. Dehogyis beszéltek õszintén ezek aszavak-sorok – a nótában sem, meg a tábori lapon sem! Hiszencenzúrázták a leveleinket. Amikor írtunk haza, csak azt volt szabadmegírni, hogy: Jól vagyok, egészséges, meg, hogy élek… Meg a keltezéstilyen helymegjelöléssel: „Valahol Oroszországban.”A másik dolog, amin el kellett gondolkoznom, az volt, hogyéppen ma, 1944. szeptember 20-án vagyok 22 éves! S itt a senkiföldjén, mindenkitõl elhagyatva kell „megünnepelnem” a születésnapom!A mieinket már elûzték innen, az oroszok meg mégnem fedeztek föl. Vajon a születésnapom lesz-e a halálom napjais?…Tavaly ilyenkor még megünnepeltük a 21. születésnapom. Egyhéttel a bevonulásom elõtt. Édesanyám finom túrós rétest sütött,édesapám meg szilvóriumot öntött mindegyikünknek. No meg borocskát,tüzeset az Agghegy levébõl, amelybe az év folyamán annyinótát beledalolt!… Most vajon hogy ünnepelnek otthon? Biztosgondolnak rám, csak nem tudják, hol vagyok és milyen körülményekközött…85