Szeretnék május éjszakákon...

Nyári élményekrõl is mesélt: Számunkra elõször érthetetlenvolt, de aztán megszoktuk az ottani szokásokat. Azt, hogy a felnõttekis meztelenül fürödtek a folyóban. Mégpedig nõk és férfiak vegyesen,minden szégyenérzet nélkül. Amikor a parton levetkõztek,mentek be meztelenül a vízbe. Mi, hadifoglyok eleinte szégyenkezvenéztük õket. De aztán mi is ugyanígy levetkõztünk s követtük alányokat, férfiakat be a folyóba.Valóban sok élményben lehetetett részük. Volt mit mesélni rólukhosszú éveken keresztül.•Amikor 1918 õszén véget ért a háború, õk szabadon jöhettek haza!Igyekeztek állomásokra eljutni, vonatra szállni, s néhány hét utánhaza is érkeztek az ugyancsak messzi tájakról. Nem kellettek elbocsátóiratok, nem voltak ellenõrzések. Ki hogy tudott, úgy igyekezetta szülõföldjére.Nálunk, itthon is hasonló volt a helyzet. Minden faluban voltakorosz, szerb, olasz hadifoglyok. Amikor megtudták, hogy véget érta háború, õk is egyik napról a másikra elindultak haza, búcsút intveaz itteni civileknek. Mert voltak, akik már hosszabb idõ óta laktakegy-egy családnál. Családtagként, a családfõt helyettesítették.Tehát szántottak, vetettek, arattak. A falvakban szabadon jártakkeltek.Búcsúzáskor még annyit mondtak: Vége a háborúnak, megyünkhaza – és jönnek helyettünk a ti férjeitek, fiaitok is. Jöttek isnemsokára, akik élve átvészelték a háborút…Péli Pali bácsiról még azt is el kell mondani, hogy nótákat kedvelõ,dalos legény volt még idõs korában is. Amikor dolgozott, ígya szõlõ kötésekor, kapálásakor is, állandóan énekelgetett magának.A szõlõmunkáknál azt szokta mondani, hogy a borba bele kellrakni a nótákat. S majd a bor, ha kiforr, azokat visszaadja. A falubelitáncestéken is szívesen táncolt, még hatvanéves korában is. Kiforgattaa táncban a menyecskéket, a lányokat is. Ezekben a éveibenis úgy szokta mondani, hogy még mindig 18 évesnek érzi magát.Ha felölthetné a katonamundért, megmutatná a fiataloknak,miként kell kivágni a rezet egy katonának.29