Szeretnék május éjszakákon...

Horthy Miklós katonája vagyokÁtestem hát az elsõ alapkiképzésen. Megtapasztaltam azt is, milyenaz, amikor az ember az „egyesben” ül. Meg azt is, hogy mik akatonai regula elõírásai. Megtanultam síelni – és már bizonyosharci gyakorlatokat is. Következett a további tanulás. Az elmúlthetekben az ügyességbõl kitûnt honvédek közül kiválasztották azokat,akik altiszti iskolába kerülhetnek. Én is közéjük tartoztam.Ez így kezdõdött: felsorakoztunk, vigyázzban álltunk és jött aszázados úr szemrevételezni a katonákat. Végigmért bennünket,majd pihenjt vezényeltek, s õ újrakezdte a válogatást. Akire rámutatott,annak ki kellett lépnie a sorból. Õk lettek a kijelöltek a tisztesiskolába. Én is kiválasztott lettem. A százados úr vagy elfelejtette,hogy én már büntetve voltam, vagy úgy gondolta, hogy tulajdonképpenén nem is voltam bûnös. Amikor a többiek elvonultak,egymásra nézve csodálkozva látjuk, hogy mindannyian felvidékiekvagyunk. Mi ugyan csak néhány évig voltunk leventék, de felismerték,hogy rátermettebbek, ügyesebbek vagyunk a többieknél. Nemcsakaz erdélyieknél, a ruszinoknál, de még az anyaországiaknál is.Tehát beváltunk.Összeállították belõlünk a szakaszokat, és meg kellett mutatnunk,hogy igazi katonák, azaz „magyar honvédek” vagyunk! Nótázássalkezdõdött. Jó hangosan, ércesen és katonásan énekeltük:Horthy Miklós katonája vagyok,az elsõ katonája.Masírozok a hadnagy úr szavára,úgy gondolok az én violámra,(mert)Horthy Miklós katonája vagyok,az elsõ katonája!Már egy hónapja tartott az iskolázás…56