A fõbb orosz parancsnokokon kívül közülünk, foglyokból isvoltak kisebb parancsnokok. Magyarok és románok is.Azon is eltûnõdtem, mint van az, hogy bár a románok átálltakaz oroszokhoz, a foglyaikat mégsem engedték haza. Na, gondoltam,ezek is úgy jártak, mint én. Amikor elfogtak, azt vallottam,hogy önként jöttem át hozzájuk – mégsem volt egy szem becsületemsem! Szegény édesapám! Ha te ezt látnád, nem is hinnéd el!Ezután átvették a számolást a magyar és román parancsnokok,akiknek ez könnyen ment. Õk jelentették a létszámot az orosztisztnek, a lágerparancsnoknak. Ez volt a legfontosabb feladat azoroszok részérõl, hogy a nép mindennap meg legyen számolva!Nehogy valaki netalán megszökjön a táborból. Ugyan hová is szökhettünkvolna a messzi és nagy Oroszországban? Meg hát drótkerítésés õrök voltak körben!Azzal bezzeg már nem törõdtek, hogy van-e ruhánk meg ennivalónk!Meg hogy a puszta betonon feküdtünk!Fogságunk elsõ idõszakában ebédre három vagy négy evõkanálkását kaptunk. Majd ugyanennyit vacsorára! Hozzá egy fél liter levest,de ez csak meleg víz volt! Nem volt benne semmi látható,igaz, amikor fõzték, akkor sem! A 60 deka kenyér fejadagot mindennapmegkaptuk. Ezt három részben adták ki: 20 dekánkéntreggel, délben meg este! Nehogy valaki egyszerre behabzsolja. Persze,az már más kérdés, hogy ez a „kenyér” olyan színû volt, minta feketekávé! Összesen és mindennap e koszt bizony kevés volt!!!Folyton azon törtem a fejem, miként juthatnék valami élelemhez.Nemcsak én, a többiek is. Támadt egy ötletem: jelentkeztem akonyhára kisegítõ munkára. Odahelyeztek. Vágtam a fát, hordtama vizet, elvégeztem bármit, amit parancsoltak. Egy idõ után azt ispontosan tudtam, mikor jön a kenyeresautó. Mindig éjszaka egyóra tájban járt. Hát ezt kilestem. Olyan alacsony teherautó volt.Amikor meghallottam a zúgását, behúzódtam a gyár végében egykis helyiségbe. Pontosan a fal mellett kellett eljönnie az autónak.Nagyon sötét volt. Az orosz katona, aki a kenyeret õrizte, elöl ülta kabinnál. Amikor mellém ért az autó, kiléptem és kiemeltem belõleegy kenyeret, majd gyorsan vissza a kis helyiségbe. És abból a96
meleg fekete kenyérbõl addig majszoltam, amíg csak bírta a gyomrom!A teherautóról lerakták a kenyereket, s az autó elment. Ekkorén is visszamentem a nagy helyiségbe, amelyikben aludtunk. Amaradék kenyeret elrejtettem a fejem alá, nehogy valaki ellopja.Reggel, amikor felkeltem, mentem a reggeliért. Megkaptam azadagomat, de a kenyérdarabka nem ízlett. Megártott a gyomromnakaz éjszakai meleg kenyér. Vagy két hétig nem tudtam a kenyeretmegenni. Már volt egy ócska köpenyem, hát annak az ujjábadugdostam a kifaszolt adagokat, meg a zsebeimbe is. Féltenem kellett,nehogy ellopják a tartalékomat, mely idõvel szépen megszáradt.Miután megjött az étvágyam, elõszedegettem a kõkemény kenyérdarabkákat,és rágcsálgattam, elfogyasztottam. Amikor akészlet elfogyott, újra éheztem. Állandóan azon járt az eszem, hollehetne valami élelmet szerezni. Egyszer, amikor a konyhára valófát vágtam, látom ám, hogy az egyik szakács kihozott egy bögre teátés egy darab kenyeret, letette az asztalra, majd visszament a katlanokhoz.Gyorsan beillantam a kis helyiségbe, és megittam a teát,megettem a kenyeret. Épp hogy befejeztem az evést, hátulról meglepetta szakács. Nyakon csípett! Nagy, derék ember volt, megperdítettés lekent egy olyan pofont, hogy azt hittem, rögtön meghalok!De ezt is kibírtam. Ki kellett bírnom, mert „az éhség nagy úr”.Este mentem a vacsoráért. Hát éppen az a szakács osztotta azételt, aki nekem a pofont lekente. Na, gondoltam, ez most talánnem is ád vacsorát. Egyébként õ is magyar hadifogoly volt, mint én.Amikor eléje értem, rám néz – és lássanak csodát: dupla adagotadott! És bocsánatot kért, hogy ne haragudjak azért, mert megütött.Természetes, hogy megbocsátottam neki! A dupla adag utánkétszeresen is.Egy másik alkalommal bekerültem abba a partiba, amely élelmetment vételezni. Zömében jugoszlávok és románok voltak, mimagyarok csak ketten. Hazajövet nálam egy fél zsák szalonna volt,ezt õrizgettem a teherautó tetején. Amikor a kapuhoz értünk,megállítottak bennünket a minket kísérõ orosz katonák, mert éppenjöttek a kapun befelé a munkából hazatérõ munkásszázadok.Amíg vonultak befelé, ránk addig nem figyeltek az õrök. A zsákom97
- Page 1 and 2:
Tipary LászlóSzeretnékmájus éj
- Page 3 and 4:
Tipary LászlóSZERETNÉK MÁJUSÉJ
- Page 5 and 6:
ElõszóTipary László immár a ne
- Page 7:
Csemadok járási, kerületi, valam
- Page 10 and 11:
10Péli János elsõ katonafényké
- Page 12 and 13:
Mindent elviseltek volna, ha továb
- Page 15:
Elsõ rész15
- Page 18 and 19:
A Péli családrólA kistompai Pél
- Page 20 and 21:
gyak, kõ- és csonteszközök, cso
- Page 22 and 23:
de piros lesz, ha nem kapunkmindent
- Page 24 and 25:
Szülõfalunk történetébõlPéli
- Page 26 and 27:
Az 1930-as években sokszor órák
- Page 28 and 29:
ól, a keresztutaknál éjfélkor m
- Page 30 and 31:
A faluban egymással szemben állot
- Page 32 and 33:
Apó dala nem hallatszik,réges-ré
- Page 35:
Második részPéli János visszaem
- Page 38 and 39:
gények is összeverõdtek az utcá
- Page 40 and 41:
Szegény Rózsikának, és sokaknak
- Page 42 and 43:
maslira kötötte. A szalagok vége
- Page 44 and 45:
Nem lehetek, én rózsám,mert herv
- Page 46 and 47: latok motoszkáltak. Nemsokára el
- Page 48 and 49: Megérkeztünk Budapestre, ahol a m
- Page 50 and 51: Én az utolsók között álltam a
- Page 52 and 53: tarlórépák voltak! Többen kihú
- Page 54 and 55: valaki valamit kért vagy kérdezet
- Page 56 and 57: Horthy Miklós katonája vagyokÁte
- Page 58 and 59: És belekerültünk a háborúba…
- Page 61 and 62: ancs, hogy vissza a saját laktany
- Page 63 and 64: la végig alá van aknázva - a par
- Page 65 and 66: vitték. De elõbb a szanitéceink
- Page 67 and 68: egyik nyíláson lõttek a golyósz
- Page 69 and 70: nem muszka földön jártunk, hanem
- Page 71 and 72: lem? Otthagytam a vonalat! Talán a
- Page 73 and 74: hetett se több, se kevesebb. Regge
- Page 75 and 76: annyira részeg volt. Szerencsére
- Page 77 and 78: Erre még õ megjegyezte:- A hábor
- Page 79 and 80: Az oroszok propagandahadjárataAz o
- Page 81 and 82: is ástuk itt magunkat. A golyósz
- Page 83 and 84: mert úgy vélték, a háború elve
- Page 85 and 86: Muszka földrõl lassan jár a post
- Page 87: Harmadik rész87
- Page 90 and 91: Ki tudja, merre, merre visz a végz
- Page 92 and 93: egy pár ócska vászoncipõt. Hát
- Page 94 and 95: Ilyen gondolatok keringtek a fejemb
- Page 98 and 99: az autón maradt, mi meg mellette
- Page 100 and 101: Késõbb, a háború után jött az
- Page 102 and 103: vészárkok ásása. Ezek segédlet
- Page 104 and 105: Ez a szép katonanóta már csak az
- Page 106 and 107: Én magam is igyekszem neveket eml
- Page 108 and 109: pülõgépek. 23-án éjjel egy ór
- Page 110 and 111: munkán voltak. Mivel már nagyon s
- Page 112 and 113: ért! Utána mentünk csak vissza a
- Page 114 and 115: gyõzik a Szovjetuniót, akkor Ukra
- Page 116 and 117: Amikor beértünk a kórházba, les
- Page 118 and 119: Az építkezésen minden vasbeszere
- Page 120 and 121: lyok, ahol lehetett, leültünk kic
- Page 122 and 123: A nagysága aztán illedelmesen, sz
- Page 124 and 125: Hát rákezdtem:Balalajka sír az
- Page 126 and 127: E hétköznapi emberek minduntalan
- Page 128 and 129: Dolgoztunk hát, és sok minden meg
- Page 130 and 131: az mehetett dolgozni! Akinek már c
- Page 132 and 133: kor olyan tíz métert befedtünk,
- Page 134 and 135: És még ez a nóta is:Ott, ahol é
- Page 136 and 137: unkban mézet szoktunk így kóstol
- Page 138 and 139: - Davaj! Davaj!Az orosz „davaj”
- Page 140 and 141: zoga épületben 40 centiméteres h
- Page 142 and 143: A szovjet emberek lelkesen „ünne
- Page 144 and 145: Két nyelven egyszerre, de egy szí
- Page 146 and 147:
Minket is, mindannyiunkat kirendelt
- Page 148 and 149:
gyar kenyér, amilyet édesanyánk
- Page 150 and 151:
le, amikor nem sejtettük, hogy nem
- Page 152 and 153:
„Fújja a szél, fújja,hazafelé
- Page 154 and 155:
jött, gyalogolt hazafelé, Felsõs
- Page 156 and 157:
gára, örömében, hogy megszabadu
- Page 158 and 159:
Ahogy mondom: jöttek és mentek a
- Page 160 and 161:
160
- Page 162 and 163:
Elmondtam, hogy nem tudok róla sem
- Page 164 and 165:
Ám a kapott hír óta a fogolytáb
- Page 166 and 167:
Kirohantunk a házból és meg sem
- Page 168 and 169:
tuk a betonágyat is! Hiszen ennél
- Page 170 and 171:
- Szervusz, Jani!És ezzel elvált
- Page 172 and 173:
Civilekkel keveredve utaztunk a von
- Page 174 and 175:
ázták, hogy már elhagytuk a ház
- Page 176 and 177:
Mentünk föl a kertjükön át a h
- Page 178 and 179:
Újra itthonMár kezdett virradni
- Page 180 and 181:
ánat- és örömkönnyeket fakaszt
- Page 182 and 183:
za bátyánk volt a munkástoborzó
- Page 184 and 185:
PostscriptumSok szép és fájó, r
- Page 186 and 187:
És õsszel, ha fecske, gólyamessz
- Page 188 and 189:
egy új magyar szöveget írtak a d
- Page 190 and 191:
HARMADIK RÉSZSzékely himnusz 89Ki
- Page 192 and 193:
Tipary LászlóSzeretnék május é