Szeretnék május éjszakákon...

Már Debrecenben voltunk, az utolsó táborban. A pár napra, mígott voltunk, elszegõdött segítkezni a konyhára, s az ott dolgozó lányokategyre kérdezgette, ki szeretne férjhez menni. Persze hogy akadtakjelentkezõk! Mondta nekik: van itt egy földim, aki még legény!Jött hát utánam, hívott a konyhára. Bemutatott a lányoknak,hogy én vagyok a barátja, aki nõsülni szeretne! A lányok mosolyogtak,körülvettek, mutatkoztak be sorba. Jóska meg javasolta, válasszakközülük párt.Lett volna alkalom! De én mindenáron haza akartam jutni!…Õ volt a leleményesebb, Pesten sem várt soká az útlevélre. Hazajött,átszökve az Ipolyon, s itthon is õ híresztelte el, hogy Pestenvagyunk és pár nap múlva hazaérkezünk…•(Bejegyzés: Péli János az 1950-es években a Csemadok tagjaként aszínjátszó csoportunk egyik legkitûnõbb szereplõje volt. Többek közöttkimagasló alakítást nyújtott Lúdas Matyi-elõadásunkban:Döbrögi uram szerepében. Az én vígjátékomban, a Megboldogult Mihálysógorban õ volt Mihály. A Békét akarunk címû szavalókórusombanneki írtam s õ adta elõ a háborúból hazatért hadirokkantszerepét.)Újrakezdett életLassan kipihentem a fáradalmaimat, meg kellett hát kezdeni a hétköznapiéletet. Vagyis munka után nézni.Folytak az embertelen deportálások Csehországba, vitték a magyarokat.Ahogy elmondták, Ipolyság környékérõl 1946 decemberébenkezdték a kitelepítést, majd 1947 tavaszán is folytatták. Acsaládomat eddig nem vitték el, hiszen a szüleim idõsek voltak, scsak Géza öcsém lakott velük. A nõvéreim férjhez mentek.Volt egy lehetõség, amelyet sokan ki is használtak: Csehországbalehetett menni dolgozni. Sokan már el is mentek a környékünkrõl,illetve eljártak. A szomszédos Horvátiban lakó Hermenn Gé-181