munkán voltak. Mivel már nagyon sokan meghaltak tífuszban, elrendelték,hogy minden gyengélkedõt vigyenek kórházi vizsgálatra.Én voltam az utolsó a sorban. Persze mindenki le volt vetkõzvemeztelenre. Az orvos rám nézett, megfogta a faromon a húst és aztmondta: maradhatok a lágerben. De ha nem érzem jól magam,mehetek a kórházba is. Mondtam neki, hogy gyenge vagyok, inkábbmegyek a kórházba. Õ azt felelte:– Charasó!Szólt az írnoknak, írjon be engem is azok közé, akiket viszneka kórházba. És már mentünk is a teherautóhoz, mely az állomásravitt. Bevagonoztak bennünket, s indultunk Harkov mellé egy kórházba.Igaz, most is marhavagonokban utaztunk, de már szalmazsákokis voltak a vagonokban!Útközben, amikor megálltunk az egyik állomáson, látjuk ám,hogy a szerelvényünket kísérõ katonák nagy lövöldözésbe kezdtek.Nem tudtuk mire vélni a dolgot, mert a levegõbe lõttek.1945. május 9-e volt!!!Aztán mondták, hogy VÉGET ÉRT A HÁBORÚ!!! Beszálltaka katonák is a vagonokba, mert indultunk tovább, s közben ujjongvakiabálták:– Vojna kaput (Véget ért a háború!)Hát örömükben lövöldöztek. Mi is örülni szerettünk volna!Apám „meséjére” gondoltam: amikor az elsõ világháború végetért, õk azonnal jöhettek haza! Vártuk hát, hogy mikor tudatják velünkszabadságunkat, az örömhírt, hogy mehetünk haza! De nemmondtak semmi ilyet. Mentünk a hadifogolykórházba. A kórházHarkov városán kívül feküdt. Odamentünk. Addig azonban nemengedtek be a kórházba, amíg meg nem fürödtünk. A ruháinkat ismind elvitték a fertõtlenítõbe. Kórházi köpenyekben helyeztek elbennünket a szobákban.Micsoda változás. Nem kellett dolgozni és jobb volt a koszt is:a reggeli mellé kaptunk egy pici kocka vajat is. Igaz, csak egy dekát,de már ez is emelte kissé a kalóriaadagunkat. A szobákbanegyesével feküdtünk az ágyakon. Szalmazsák volt alattunk és pokróccaltakarództunk. A mennyország volt a halállágerhez viszonyít-110
va! Orosz orvosok és német hadifogoly orvosok kezeltek bennünket,már amennyire tehették. Ugyanis gyógyszerük nem volt! Mégegy egyszerû fájdalomcsillapító sem!Egy hónapig maradtam a kórházban…Volt itt egy különálló helyiség, amelyet 6-os számú kórteremnekhívtak, s voltaképpen egy önálló épület volt. Ebbe csoportosítottákát azokat, akiknek az egészségi állapota már annyira feljavult,hogy alkalmasak lettek újra a munkára. Már én is itt tartózkodtam.Egyszer megjelent a konyháról egy nõ, hogy kell neki ötember, tejet vételezni a konyha részére. Persze hogy én is jelentkeztem.Egy magas épületbe mentünk, abban volt – többek között – atejcsarnok. Mert volt ott más is: például egy helyiségben napraforgómagbólolajat préseltek. Az udvaron nagy rakásban álltak a napraforgómaghéjából összepréselt „kerekek”. Ezek voltak az úgynevezettolajpogácsák. Civil körülmények között senki sem gondolhatottemberi fogyasztásukra. Az állatokkal etették, de elõbb beáztatták,hogy a mag héja megpuhuljon, még így is nehezen emészthetõvolt számukra. A „kerekek” a présben szépen összeálltak. Lehettekolyan 35 centiméter átmérõjûek. Vastagságuk meg mintegy5 centiméter. Idehaza tréfásan talán azt mondtuk volna, hogy legfeljebbtalicskakeréknek alkalmasak.No, de itt! Ezek már ránézésre is csemegék voltak az örökre kiéhezetthadifoglyoknak! Mind kapkodtunk föl belõlük és rejtettüka kórházi köpeny alá.Szegény nõ, ránk szólt, hogy ebbõl baj lehet, ha a kapuban meglátjákaz õrök! De a valóságban jószívû volt, megsajnált bennünket,éhes hadifoglyokat, akik a száraz, kemény napraforgóhéjat úgykapkodtuk a szánkba, akár az ostyát! Hiába, az éhség nagy úr!Indultunk vissza. Vittük a tejet. Szerencsénk volt, az õrök éppennem álltak a kapuban. Bent lebzseltek éppen a kis õrszobájukban.Mi meg ügyesen beosontunk a kapun, becipeltük a tejet. Eztlátták csak úgy futólag az ablakon keresztül.A fiatalasszony olyan jószívû volt, hogy bent a konyhában mégadott mindegyikünknek két deci tejet. Áldja meg az Isten a jóságá-111
- Page 1 and 2:
Tipary LászlóSzeretnékmájus éj
- Page 3 and 4:
Tipary LászlóSZERETNÉK MÁJUSÉJ
- Page 5 and 6:
ElõszóTipary László immár a ne
- Page 7:
Csemadok járási, kerületi, valam
- Page 10 and 11:
10Péli János elsõ katonafényké
- Page 12 and 13:
Mindent elviseltek volna, ha továb
- Page 15:
Elsõ rész15
- Page 18 and 19:
A Péli családrólA kistompai Pél
- Page 20 and 21:
gyak, kõ- és csonteszközök, cso
- Page 22 and 23:
de piros lesz, ha nem kapunkmindent
- Page 24 and 25:
Szülõfalunk történetébõlPéli
- Page 26 and 27:
Az 1930-as években sokszor órák
- Page 28 and 29:
ól, a keresztutaknál éjfélkor m
- Page 30 and 31:
A faluban egymással szemben állot
- Page 32 and 33:
Apó dala nem hallatszik,réges-ré
- Page 35:
Második részPéli János visszaem
- Page 38 and 39:
gények is összeverõdtek az utcá
- Page 40 and 41:
Szegény Rózsikának, és sokaknak
- Page 42 and 43:
maslira kötötte. A szalagok vége
- Page 44 and 45:
Nem lehetek, én rózsám,mert herv
- Page 46 and 47:
latok motoszkáltak. Nemsokára el
- Page 48 and 49:
Megérkeztünk Budapestre, ahol a m
- Page 50 and 51:
Én az utolsók között álltam a
- Page 52 and 53:
tarlórépák voltak! Többen kihú
- Page 54 and 55:
valaki valamit kért vagy kérdezet
- Page 56 and 57:
Horthy Miklós katonája vagyokÁte
- Page 58 and 59:
És belekerültünk a háborúba…
- Page 61 and 62: ancs, hogy vissza a saját laktany
- Page 63 and 64: la végig alá van aknázva - a par
- Page 65 and 66: vitték. De elõbb a szanitéceink
- Page 67 and 68: egyik nyíláson lõttek a golyósz
- Page 69 and 70: nem muszka földön jártunk, hanem
- Page 71 and 72: lem? Otthagytam a vonalat! Talán a
- Page 73 and 74: hetett se több, se kevesebb. Regge
- Page 75 and 76: annyira részeg volt. Szerencsére
- Page 77 and 78: Erre még õ megjegyezte:- A hábor
- Page 79 and 80: Az oroszok propagandahadjárataAz o
- Page 81 and 82: is ástuk itt magunkat. A golyósz
- Page 83 and 84: mert úgy vélték, a háború elve
- Page 85 and 86: Muszka földrõl lassan jár a post
- Page 87: Harmadik rész87
- Page 90 and 91: Ki tudja, merre, merre visz a végz
- Page 92 and 93: egy pár ócska vászoncipõt. Hát
- Page 94 and 95: Ilyen gondolatok keringtek a fejemb
- Page 96 and 97: A fõbb orosz parancsnokokon kívü
- Page 98 and 99: az autón maradt, mi meg mellette
- Page 100 and 101: Késõbb, a háború után jött az
- Page 102 and 103: vészárkok ásása. Ezek segédlet
- Page 104 and 105: Ez a szép katonanóta már csak az
- Page 106 and 107: Én magam is igyekszem neveket eml
- Page 108 and 109: pülõgépek. 23-án éjjel egy ór
- Page 112 and 113: ért! Utána mentünk csak vissza a
- Page 114 and 115: gyõzik a Szovjetuniót, akkor Ukra
- Page 116 and 117: Amikor beértünk a kórházba, les
- Page 118 and 119: Az építkezésen minden vasbeszere
- Page 120 and 121: lyok, ahol lehetett, leültünk kic
- Page 122 and 123: A nagysága aztán illedelmesen, sz
- Page 124 and 125: Hát rákezdtem:Balalajka sír az
- Page 126 and 127: E hétköznapi emberek minduntalan
- Page 128 and 129: Dolgoztunk hát, és sok minden meg
- Page 130 and 131: az mehetett dolgozni! Akinek már c
- Page 132 and 133: kor olyan tíz métert befedtünk,
- Page 134 and 135: És még ez a nóta is:Ott, ahol é
- Page 136 and 137: unkban mézet szoktunk így kóstol
- Page 138 and 139: - Davaj! Davaj!Az orosz „davaj”
- Page 140 and 141: zoga épületben 40 centiméteres h
- Page 142 and 143: A szovjet emberek lelkesen „ünne
- Page 144 and 145: Két nyelven egyszerre, de egy szí
- Page 146 and 147: Minket is, mindannyiunkat kirendelt
- Page 148 and 149: gyar kenyér, amilyet édesanyánk
- Page 150 and 151: le, amikor nem sejtettük, hogy nem
- Page 152 and 153: „Fújja a szél, fújja,hazafelé
- Page 154 and 155: jött, gyalogolt hazafelé, Felsõs
- Page 156 and 157: gára, örömében, hogy megszabadu
- Page 158 and 159: Ahogy mondom: jöttek és mentek a
- Page 160 and 161:
160
- Page 162 and 163:
Elmondtam, hogy nem tudok róla sem
- Page 164 and 165:
Ám a kapott hír óta a fogolytáb
- Page 166 and 167:
Kirohantunk a házból és meg sem
- Page 168 and 169:
tuk a betonágyat is! Hiszen ennél
- Page 170 and 171:
- Szervusz, Jani!És ezzel elvált
- Page 172 and 173:
Civilekkel keveredve utaztunk a von
- Page 174 and 175:
ázták, hogy már elhagytuk a ház
- Page 176 and 177:
Mentünk föl a kertjükön át a h
- Page 178 and 179:
Újra itthonMár kezdett virradni
- Page 180 and 181:
ánat- és örömkönnyeket fakaszt
- Page 182 and 183:
za bátyánk volt a munkástoborzó
- Page 184 and 185:
PostscriptumSok szép és fájó, r
- Page 186 and 187:
És õsszel, ha fecske, gólyamessz
- Page 188 and 189:
egy új magyar szöveget írtak a d
- Page 190 and 191:
HARMADIK RÉSZSzékely himnusz 89Ki
- Page 192 and 193:
Tipary LászlóSzeretnék május é