Szeretnék május éjszakákon...

Ezeket repülõgéprõl közénk szórták. Felvettem egyet, ahogy lebegveszálltak felettünk és földet értek. Hát, mit olvasok rajta:„Péli János haverom, gyere át az oroszokhoz! Ezt üzeni nekedBartal Károly!”Lett ám ebbõl haddelhadd! Egyszer csak jönnek hozzám, hogymenjek kihallgatásra a századparancsnok elé.No mi lesz ebbõl, Jani? – gondoltam…Igaz, többen is voltunk a kihallgatáson, akiknek a neve a röpcédulákonszerepelt. Amikor hozzám ér a százados, kezdi:– Voltál-e összeköttetésben Bartal Károllyal? Nem mondta-eneked a szökést?Azonban én erre katonásan megfeleltem:– Én ismertem Bartal Károlyt mint katonát, de semmiféle öszszeköttetésemvele a politikában nem volt!Elhitte a százados. Mert igaz is, hogy én óvatosságból nemszoktam igent bólintani Karcsinak az ilyen felhívásaira. És erre aztmondta a százados úr, hogy jól van. S azzal odébb lépett a következõkatonához.De ha én itt nem felelek meg ilyen jól, és azt mondtam volna,hogy tudok, tudtam a szökési szándékáról, nagy bajba keveredhettemvolna! Pedig Karcsiék egy szakaszvezetõvel engem is beakartak szervezni. Csak én abba nem mentem bele, s nem is szóltamróla senkinek. Ha ezt megmondom a századosnak, rögtönagyonlõttek volna! A hallgatásom lett a megmentõm. Meg az,hogy a századosunk, Kalmár László egy igazi magyar tiszt volt.Nem is felejtem el a nevét soha, amíg élek! Még az arca, alakja iselõttem van máig!…Az oroszok akkor már általában fölényben voltak. Több volt azemberük, több a tankjuk és egyéb fegyverük. Már csak õk támadtak,mi meg kénytelenek voltunk hátrálni, új meg új védõállásokatkiépíteni.Az egyik helyen, ahol kiépítettük az állásainkat, két hegy között,a parancsnokaink azt hitték, hogy itt jó lesz. Úgy feltételezték,hogy az oroszok a völgyön keresztül fognak támadni. Ekkor márelég közel voltunk a magyar határhoz, a Kárpátok vonulatához. Be80