Szeretnék május éjszakákon...

Megérkeztünk Budapestre, ahol a más irányokból befutó vonatokrólis egyre többen szálltak le a katonakofferosok. A pályaudvaroneligazító katonák vártak. Megkérdezték, ki melyik irányba indul, saszerint osztottak be csoportokba. Nekünk, a Kelet-Magyarországfelé indulóknak különvonatot állítottak. Más irányba más vonatokindultak.Messze van a nyíregyházi kaszárnyaRobogott velünk a vonat Magyarország keleti tájai felé. Néhánytársunk csak Debrecenbe, Nyíregyházára vonult be. Mi persze továbbfogunk utazni…Mégis, együttesen erre a régi katonanótára gyújtottunk rá:Házunk elõtt bólingató akácfa,Bánatosan hull a fehér virága.Fáj a szívem, édesanyám,Éjjel-nappal gondolok a babámra,Messze van a nyíregyházi kaszárnya.Írtam én a galambomnak levelet,Megírtam, hogy szenvedtem már eleget.Jöjjön haza nemsokára,Ne várja, hogy gyalog menjek utána,Messze van a nyíregyházi kaszárnya.Persze nekünk, felvidékieknek e régi katonanóta egy újabb változatajutott eszünkbe. Ezt énekelték a mi gyermekkorunkban, az1920-as, 1930-as években, akik a csehszlovák hadseregbe vonultakbe. Tehát a nóta utolsó sorát meg kellett változtatniuk, így:Messze van a terezíni kaszárnya.48