Szeretnék május éjszakákon...

Újra itthonMár kezdett virradni… Engem mégis lefektettek, hogy kicsit pihenjemki a fáradalmaimat és az átélt izgalmakat…Nem sokat alhattam, bár nagyon jólesett elaludni újra az otthoniágyamban! Jöttek a látogatók: szomszédok, rokonok. Az ágyamfölé álltak, hogy lássanak, így fölébredtem, s kikeltem az ágyból.Nekik is, nekem is jó érzés volt, négy év után újra látniegymást…•Mint már elmondottam, október második felében jártunk. Már javábanforrt a bor a pincében, a legjobb ízû itóka a világon!A kistompai Agg-hegy szõlõjébõl sajtolt borban benne voltminden! Benne voltak a nóták – amelyeket édesapám egész évbenbeledalolt kötözgetés, kapálgatás közben a fürtökbe… És bennevolt a tûz! Szikrázott, csillogott, amint a lopótökbõl az üvegbe kiengedtük.Benne volt õseink emléke – lelkük és szívük egyaránt!Minden – aminek benne kell lenni.Koccintsunk hát az újborral. Köszöntsük föl a szõlõhegy vérévela szívünket. Hiszen benne is a mi vérünk csobog! Õseink vére– amely ideköt a hazai röghöz m i n d h a l á l i g !…Össze-összegyûltünk az õszi estéken az udvarunkban, a vén eperfaalatt – rokonok, barátok egy kis poharazgatásra, nótázásra…Mert a magyar embernek a vérét megpezsdíti a borocska! S annakörömére, hogy hazasegített az Isten, el-elnótázgattunk!…Kik is? Édesapám, Péli Pál, aki a sok nótát beleoltotta a szõlõbe.Géza öcsém, aki korának köszönhetõen megúszta a katonaságot,a háborút. És a szomszédokból a gyermekkori pajtások, rokonok.Piatrik Józsi: õ gyalog jött haza Oroszországból, de szerencséreelkerülték a golyók! Piatrik Jani, az öccse, aki csak 1944. november25-én vonult be pár napra – mûrostos katonának Rétságra,majd Kosdra. Piatrik Laci, Jani unokatestvére; szintén csakKosdon volt egy hétig katonaféle. Piatrik Sanyi, a Laci öccse…Hát dalolgattunk!178