Szeretnék május éjszakákon...

zárva, s a kerítés minden oldalán éjjel-nappal fegyveres õrök vigyáztákminden lépésünket.Ott nyugszanak hát a névtelen és jeltelen tömegsírokban a bajtársaink,mintegy ezer egykori fogoly. Egy anya sem tudta meg, s nemtudja meg soha, hol pihennek sokat szenvedett fiának csontjai!ADJ, URAM, ÖRÖK NYUGODALMAT NEKIK!!!Amen.Kiskarácsony, nagykarácsony…Kiskarácsony, nagykarácsony,Megsült-e már a kalácsom?Ha megsült már a kalácsom,Itt van, itt van a karácsony…(Régi gyermekdalocska)Istenem! Istenem! – Közeledett 1944 karácsony, a béke és a szeretetünnepe, Jézus Krisztus születésnapjának ünnepe…És a világban dúlt a második nagy háború! Mi pedig itt, a halállágerbenszenvedtünk – és naponta temettük elhunyt bajtársainkat!…De mi lehet otthon? Az én szeretteimmel? Vajon õk meg tudják-eünnepelni a karácsonyt? Együtt lesz-e a család a szentestén?Ha a többiek igen, én akkor is hiányozni fogok körükbõl…Annyit sejtettünk, hogy valahol Magyarországon folynak már aharcok. De hogy hol, merre, azt nem tudtuk. Csak amikor a fogságbólhazakerültem, tudtam meg, hogy éppen akkor zajlottak aharcok a szülõföldemen. 1944. december 15-én foglalták el szülõfalumataz orosz csapatok. 22-én bombázták a falunkat a német re-107