Szeretnék május éjszakákon...

za bátyánk volt a munkástoborzó. Õ több nyelvet beszélt, bejártamár a világot. Felismerte a lehetõségeket, többek között azt, hogyCsehországban több pénzt lehet keresni, mint itthon a környéken.Persze, õ pénzt kapott az ottani cégektõl azért, hogy nekik munkásokatszállított. Mégpedig Ostravába. Hát én is elmentem, azokkal,akik már oda jártak.Egy grófi kastélyban laktunk, onnan jártunk dolgozni. Munkavolt, kereset is. Persze a gróf már nem lakott a kastélyban. Lehet,hogy még a háború alatt kiment Nyugatra, vagy a háború után elkoboztáktõle a kastélyt. Rengeteg könyv volt benne. Géza bátyánkkiválogatta az értékesebbeket, és velünk hordatta haza, hogy egyszermajd jó pénzért eladhassa õket. A mi szállítási bérünk egy decipálinka volt.A keresetembõl Ostraván vásároltam magamnak ruhákat, ottez is könnyebben ment. Lassan beöltöztem jobb ruhákba.Egy napon levelet kaptam otthonról, hogy azonnal menjek haza,mert áttelepítenek bennünket Magyarországra. Megjött az értesítés.Hazautaztam, s elkezdtük a csomagolást. Közben édesapámmegbetegedett, kórházba került. Operálták. El kellett vinnemIpolyságra a kitelepítési bizottságnak az orvosi igazolást, hogynem utazhat, nem is szállítható…Hát így maradtunk itthon, én pedig újra visszamentemOstravára dolgozni.•1949-ben megnõsültem, a falunkbéli Pásztor Margitot vettem feleségül.Minden, amit itt elmondtam, igaz volt!Még annyit teszek hozzá, aki elolvassa kálváriám történetét, kérjea jó Istent, hogy ne legyen soha többet háború!!! És senkinek nekelljen hadifogságban szenvednie! Én csodával határos módon hazajöttem.De sorstársaim közül sok ezren odavesztek.Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik!!!És adj békét a világnak!!!182Péli János, a volt hadifogoly