Szeretnék május éjszakákon...

Apó dala nem hallatszik,réges-régen sírban nyugszik.Sírját rögök, rózsák fedik,népe sorsáról álmodik.A kistompai szõlõhegyen, 1976. augusztus 7-énRégi szép nóták, háborús és katonadalokMielõtt rátérnék Péli János visszaemlékezéseire, szükségesnek tartomfelidézni egy-egy régi szép nótát, háborús és katonadalt, indulót.Ezek nagyon közismertek és gyakran énekelt dalok voltak a II.világháború idején. Némelyek korábban, mások csak a háborúalatt születtek. Úgy véltem, e dalok felidézése édes-szomorú viszszaemlékezéslehet a múltra azok számára, akik már akkor ismertékés dalolták õket. Az ifjabb nemzedékeknek pedig azért nyújthatnakélményt, mert egyáltalán megismerkedhetnek velük. Sajnos,a dallamukat itt nem áll szándékomban ismertetni, bár azoksok esetben szebbek voltak, mint a szövegeik.Még azt is el kell mondanom, hogy e „régi szép nóták” a magukidejében szinte naponta elhangzottak a nép ajkán. Hiszen köztudott,hogy nótakedvelõ nép a magyar. Dalol, ha öröme, dalol, habánata van. Úgy is mondják: sírva vigad a magyar.A II. világháború idején született háborús és katonanóták élménygazdagokvoltak szövegeikben és dallamaikban egyaránt. Némelyekcímét, kezdõ sorait már itt is felidézhetjük. Többek közöttezek voltak: Kívül a kaszárnyán, künn a kapunál… Jóska lelkem, énédes vitézem… Két napot ültem az egyesben…Voltak viszont olyanok is, amelyeket szerzõjük megrendelésre,pénzbeli ellenszolgáltatásként írt meg. Azért, hogy egyrészt báto-32