Szeretnék május éjszakákon...

Harangoznak a mi kis falunkban…Harangoznak a mi kis falunkban,Édesanyám, menjen a templomba,Imádkozzon, a jó Istent kérje,Hogy a fiát semmi baj ne érjeOdakint, az orosz határszélen…(Régi katonanóta)Egy kis idõre Péli Jánostól visszavesszük a szót. Hazakanyarodunka mi kis falunkba és hazánk földjére…Ugyanis szeptember közepén érkezett meg az utolsó tábori lapJanitól, a frontról. Hiába várták a szülei a következõt, több nemjött. Ebbõl csak sejteni lehetett, hogy a harcokban elesett, vagymegsebesült, vagy netán fogságba esett. A szülõk, fõleg az édesanyja,Borcsi nene, sírtak, gyötrõdtek, mi lehet Janival?Mi: az öccse, Géza, és a szomszédokban lakó barátai, egykorijátszótársai, ekkorra már „cseperedõ legénykék” szintén ezen tanakodtunk,álldogálva az utcán, a házak elõtt. Úgy, mint a szülõk,mi is vártuk naponta a postát, nem jön-e tábori lap Janitól. De bizonynem jött…Közben itthon is felgyorsultak az események. Kezdett forrósodnia levegõ.A románok átálltak az oroszokhoz. Így az oroszok bejutottak aKárpát-medencébe. Újságokban olvastuk a híreket, hogy 1944. október6-án a magyar csapatok ellentámadással visszafoglalták Aradot.(Arad 1940-ben nem lett visszacsatolva Magyarországhoz.) Ezéppen az aradi vértanúk szomorú évfordulóján történt. De mégugyanaznap támadtak az oroszok, visszavévén Aradot és átlépveDélkelet-Magyarországnál a trianoni határt. Majd nyomultak elõre,most már csaknem megállíthatatlanul. Újsághírek tudósítottaka Debrecen körüli nagy páncéloscsatákról. Ezek is október elejénközepénzajlottak.99