Szeretnék május éjszakákon...

Mivel nagyon gyengék voltunk mi is, akik a halottakat cipeltük,még két madzagdarabot is kellett keríteni s rákötözni a rudakvégére. Amikor a halottat belehelyeztük a „ponnyusba”, amadzagot a nyakunkba akasztottuk s úgy emeltük föl, cipelve õta temetésre.A lágertól jó messzire kellett vinni a halottakat. Földeken végig.Télen vagy nyáron, sárban vagy fagyban, olykor meg a nagy hóbandöcögve!A t e m e t õ ?Ahová libasorban kicipeltük szegény bajtársaink holttestét, kéthatalmas gödör volt kiásva, egy elhagyatott részen. Meztelenrevetkõztetve temettük el õket. Ez volt a parancs. Úgy látszik, azoroszoknak kellettek a ruhák további hadifoglyok vagy éppen a sajátnépük felöltöztetésére. Azt nem tudom, hogy a tífuszban, vérhasbanelhunyt bajtársaink után fertõtlenítették-e a ruhákat.A halottakat a ponnyusból be kellett csúsztatni a gödörbe. Párember utánuk ment, és odalent szorosan egymás mellé, két sort lábakkalszembe kellett fektetni, eligazítani. Aztán 30 centimétervastag földdel betakarni õket. Amikor megtelt a sor, következettaz újabb réteg halott. Aznap, vagy másnap…Ahogy mondtam, mindezt virradatig kellett elvégezni. Így mégmagunk sem láttuk, kiket is temettünk el bajtársaink közül. Lehet,hogy éppen kedves barátunkat!…Folytak a temetések minden éjszaka. Amikor megtelt a tömegsírnaknevezhetõ gödör, végleg betakarták. Majd melléjük újabbgödröket ástak. A végleges betakarást és az újabb gödrök ásását minem láttuk. Ezt talán nappal végezték. S az is lehet, hogy gépek segítségéveltúrták ki a gödröket.Szegény meghalt bajtársaink!…Senki sem írta föl a nevüket. Senki sem tudja, kit hol és mikor temettekel! Még azt sem nézték meg, valójában halott-e a halott? Hanem mozdult, kihúzták a sorból – és már vitték is a „hordágyon”.Ritkán fordult elõ, de elõfordult, hogy az elhunytakról egy-egyhazatért fogoly – tudva barátja családjának címét – elmondta, hogyfiuk, férjük hol s mikor halt meg.105