Szeretnék május éjszakákon...

Csak még egyszer haza tudnék menni…Persze hogy megszerettük Gyuri bácsit – az idegenbe szakadt MA-GYART! Ezentúl már nevén szólítottuk és magyarul beszéltünkvele. Neki is jólesett a magyar szó, sok-sok év után. Meg hát nekünkis érdekes volt, hogy egy eddig orosznak vélt emberrel magyarulbeszélhetünk.Törtük a fejünket, mivel tudnánk még õt meglepni. „Hadifogolykörülmények között” szóba se jöhetett, hogy munka után leüljünkegy-két pohár bor mellé és elnótázgassunk a találkozás örömére.Gondolkodtunk hát, hogyan tudnánk visszalopni az „öreg” szívébea szülõföldet. Aztán elhatároztuk, hogy koccingatás nélkül is eldalolunkneki néhány magyar nótát.Hát aztán az egyik szép napon, miután lejöttünk a tetõrõl, körülálltukõt, s rágyújtottunk amolyan igazi magyar nótákra. Ezekkelkezdtük:Majd következtek:Csak még egyszer haza tudnék menni,Csak még egyszer lehetnék tenálad…Valahol egy kis falubannem nyílnak már a pünkösdi rózsák,valahol egy kis falubanelnémulnak a szerelmes nóták…Valahol egy kis falubanálmodozva járok…Ne tudja meg soha senki,hogy még most is valakire várok…133