Szeretnék május éjszakákon...

hetett se több, se kevesebb. Reggel tea volt – benne rummal. Teháta rumot sem emelhette el senki. A németeknél nagy volt a rend ésa pontosság!Egyszer azt mondja nekem a fõhadnagyom:– János! Elmész a német zászlóalj raktárába élelmet vételezni.– Papírra írta le, milyen élelmet kell beszereznem.Igen ám, de Sztaniszlótól a raktár 70-80 kilométerre volt. Ezt azutat kell megtennem oda-vissza. De hogyan? A fõhadnagy úr elmagyarázta:elindulok gyalog, és ha jön egy német autó, állítsam le, éskéredzkedjem rá föl… Azon gondolkodtam, hogy miként magyarázommeg nekik, hová akarok menni. Mivel én nem tudok németül.Hátizsákkal a hátamon ballagtam az úton. Rövidesen jött egy németterepjáró, fölemeltem a kezem, és az autó megállt. Most meg kellettmagyaráznom nekik a célomat. Mondtam, ahogy tudtam:– Produkt pre offizér. Én, ordinanc…Erre azt mondták: Hoch! Ezt már tudtam, hogy azt jelenti: Föl!Így aztán ügyesen elértem a célomat. Megköszöntem nekik, márahogy tudtam, õk meg mentek tovább.Bementem a raktárba, odaadtam a fõhadnagy úr papírját,amelyre fel volt írva minden. Miután kiadták az árut, a teli hátizsákkalkimentem a fõútra. Visszafelé is sikerült leállítanom egynémet terepjárót, és estére újra Sztaniszlóban voltam.Mi egy lengyel családnál voltunk elszállásolva. Nagyon jók voltakhozzánk a civilek. Az asszonyka mindig mondta, ha ki kell valamitmosni, adjam oda neki. A szlovák nyelv sokban hasonlít alengyelhez. Így a szlováknyelv-tudásommal egészen jól megértettükegymást.73