Szeretnék május éjszakákon...

annyira részeg volt. Szerencsére a jelenetet észrevette a fõhadnagyomis. Odajött gyorsan és figyelmeztetett: Vigyázzak nagyon,mert ezek már mind tökrészegek. Még valamelyik úgy meg talál ütni,hogy baj lehet belõle. Odébbálltam, de azért csak a söntés közelébentartózkodtam. Láttam, hogy bent minden tisztnek együveg pálinka van a kezében.Ahogy ott bámultam, egy másik magyar fõhadnagy jött felém.Kezében egy üveg pálinka:– Nesze, fiam, ezt idd meg! – és kezembe nyomta az üveget.Hát ilyenek az emberek, a tiszturak is. Ez mennyivel jobb szívûvolt, mint az elõbbi.Utána kijött a gazdám, a fõhadnagy úr is:– János! Az egyik tiszt barátom kivitt két üveg pálinkát az udvarraés a fal mellé tette. Keresd meg és dugd el!Mentem ki rögvest, meg is találtam a két üveg pálinkát. Így márvolt három üveggel. Elrejtettem õket a parkban egy bokorba.Éjfél körül jött az én fõhadnagyom, és mondta, hogy megyünkhaza. Én erre elmentem a három üveg pálinkáért és elindultunk aszállásunkra. Fél útig vezetnem kellett a gazdámat, annyira be voltszedve. Majd szólt, hogy elengedhetem: a levegõn kicsit magáhoztért. Bementünk a szobánkba. Az ágya mellett állt egy nagy gömbölyûtoalett-tükör. Belenézhetett volna, hogy lássa, mint néz ki,de nemigen látott már akkor. Hát szépen leültettem az ágyára éslevetkõztettem. Még akkor is azt mondta:– János, töltsél egy féldecit, de te is igyál.Megittuk és ezzel lefeküdtünk. Egy ideig azon tûnõdtem, milyenfurcsa is ez a háborús világ? Vannak, akik megsebesülnek, nélkülöznek,szenvednek – és meghalnak. És vannak, akiknek módjukvan mulatni, dorbézolni! De lehet, hogy ezt azért teszik, mert arragondolnak:Csak egy nap a világ!Csak egyetlenegy perc az életünk…Ki tudja, mi vár ránk,Ki tudja, holnap mire ébredünk!?…75