Szeretnék május éjszakákon...

nem muszka földön jártunk, hanem Galíciában – Lengyelországban.Hál’ istennek én nem kerültem bele a korábbi, Dnyesztermenti és Dnyeper menti háborúba, se a Don-kanyarba. De a háborúitt is háború volt!A visszavonulás, a menekülés közepette bizony érvényüketvesztették a korábbi gyõzelmes csaták dalai. A posta, igaz, lassanjárt, de nem volt már idõ arra, hogy a rádiósok kívánságdalokatküldözgessenek a frontról haza, és otthonról a frontra. Itt már csakveszteségek voltak, meg halottak, sebesültek…Én csak a szüleimnek, testvéreimnek írogattam, s a rózsaszínûtábori lapok is tõlük érkeztek. Amint már az elbeszélésem elején isemlítettem, nekem még nem volt otthon választottam, akinek írhattamvolna, akitõl lapot kaphattam volna. Néztük az eget nappalis, éjjel is. Vártuk, mikor indul az oroszok újabb támadása. Vagy kisebbcsatározása.Az egyik napon egy kisebb orosz csapat igyekezett áttörni a vonalunkat,de azt visszavertük. A vonalaink elõtt le voltak rakva azaknák. Én ezt nem tudtam. Szolgálatban álldogáltam egyedül.Szép napos idõ volt. El kellett mennem féldolgomra, de én nem avonal mögé, hanem eléje mentem, odébb, ahol olyan bokros helyvolt. Gondoltam, itt nem vesznek észre az oroszok, védett helyenvagyok. Tolom le a nadrágomat, de mintha valaki súgta volna, hogynézzek hátra. Hátranéztem. Akkor láttam, ráültem volna egy aknára.Nagyon gyorsan rántottam föl a nadrágomat és iszkoltam onnanhátra. Utána kezdtem gondolkodni: ha nem jön a sugallat,hogy nézzek hátra, már a másvilágon lennék. Biztosan az õrangyalomvigyázott rám, és megsúgta, hogy bajban vagyok. Hát ilyen veszélyekleskelõdnek lépten-nyomon a katonára a háborúban!Ismét a bajtársam jutott eszembe, aki nemrégiben a közelembenmeghalt, fûrésszel a nyakában. Vele ugyan nem voltunk földiek,sem gyermekkori barátok; Felsõvisón, a laktanyában lettünkigaz bajtársak. Együtt szenvedtünk, verejtékeztünk a kiképzésekalatt, és százszorosan a háborúban. S egy pillanat elég volt, hogy kilépjenéletembõl… Siratlak azóta is, kedves bajtársam! Te márnem térsz vissza a nagy kereszten, a Tatár-hágón túlra, a határ in-69