Szeretnék május éjszakákon...

gyõzik a Szovjetuniót, akkor Ukrajnában fogják kitermelni a gabonátegész Európa számára. Az európai országokban pedig fölfejlesztikaz ipari termelést. Ezen az úton haladtak már a kezdeteknélis: Csehországot sikerült vér nélkül elfoglalniuk. Majd Lengyelországotaz akkor még szövetséges oroszokkal karöltve fegyverekkeligázták le. Franciaországot, az egyik európai nagyhatalmat isígy kényszerítették térdre. Következett a Szovjetunió! Kezdetbengyõzelemrõl gyõzelemre törtek elõre. Már közel voltak Moszkvához.Sztálingrádban aztán óriási veszteségekkel végül is vereségetszenvedtek. Több százezer katonájukat veszítették el. A Don-kanyarmagyar veszteségeirõl nem volt ildomos beszélni, amikor mimég a laktanyában voltunk! Pedig itt több mint százezer embervolt a magyarok vesztesége!•Azt hittük, most, hogy véget ért a háború, az oroszok maguk fogjákkitermelni a gabonát a nagy Szovjetunió népeinek. Így indultunkel, hogy Ukrajnában megismerjük a humuszban, tõzegbengazdag jó zsíros földet. Persze mi már mint hadifoglyok. Nekiképítjük föl a békét s hozzájárulunk a kenyérellátás bebiztosításához,mi magyarok, németek, olaszok, románok. Legalább lesz többés jobb kenyerünk nekünk is.Így kerültem én is a tõzegtermelésbe, ahol ugyan nem vetni ésaratni kell, de munkánkat valami másra fogják felhasználni.Vittek hát bennünket a kolhozba… Olyan hatvanan lehettünk.Odaérve, egy nagy, bealmozott helyiségbe tereltek bennünket.(Otthon ezt juhakolnak neveztük volna!) Micsoda fejlõdésés emberies bánásmód a nekik ingyen dolgozó hadifoglyokkalszemben! Már nem a hideg és kemény betonon kell aludnunk,hanem szalmán.Másnap kivittek bennünket egy nagy rétre. Ott állt egy cséplõgépés egy kanalas báger. Rövidesen megtanulhattuk, hogy atõzeg nemcsak a talaj tápanyag-utánpótlását szolgálja, hanemmegszárítva, kockákba préselve tüzelõanyag is lehet. Mert ezena vidéken, a hatalmas síkságon, nem voltak erdõk. Ebbõl nyertéka tüzelõt is.114