Szeretnék május éjszakákon...

künk késõbb az lett volna a feladatunk, hogy egy kijelölt pontonfelállítsuk a harcvonalat. De a hátrálás során a mi rajunkat visszahagytákegy faluban. Az lett volna a dolgunk, hogy másnap szedjükössze a csellengõket, akik majd itt-ott elõbukkannak.Hát bementünk a számunkra kijelölt házba, éjszakázni. Bentmegraktuk a tüzet a falazott tûzhelyen, és egész éjjel szárítgattuk aruháinkat. Másnap pedig ballagtunk a századunk után, mert csellengõkkelnem találkoztunk.A szakaszunk két raja, akiket a Prut folyó túlsó partján hagytunk,hogy tartsák fel az oroszokat, már úgysem tudtak volna átjönniaz egyre áradó vízen. Mivel más lehetõségük nem volt, önkéntátmentek az oroszokhoz. Egy Garami nevû szakaszvezetõ volta parancsnokuk. Róla tudtuk már korábban is, hogy kommunistaérzelmû. Így az õ vezetésével megadták magukat és átálltak az oroszokhoz.Mi meg gyorsan kiépítettük a vonalat, hogy feltartóztassuk azoroszokat, ha megtámadnak. Majd parancsot kaptunk a visszavonulásra.De nem vonulásra, hanem rejtõzködve a dombok, hegyek,bokrok között. Elvégre mi ezt tanultuk mint hegyivadászok. Csakhát az elõrelopakodást, nem pedig a hátrálást. Hát a terep nemvolt könnyû! Sziklákon, hegyeken kellett átmásznunk. Egymás kezétfogtuk, elkerülve a sérüléseket, ráadásul a hegy, amelyiken átkellett jutnunk, be volt kerítve az oroszok által.•Késõbb kissé hátrább kiépítettünk egy harcvonalat, amikor az oroszoksokáig nem támadtak bennünket. A golyószórósaink bunkertis csináltak maguknak. A tetejére mintegy 20 centi vastag fákatraktak, és földdel is betakarták. Két kilövõállást hagytak rajta,hogy két irányba tudjanak belõle tüzelni. Azt hittük, itt talán megmaradhatunkegy-két napig.De alig hogy elkészültek a bunkerek, megindult az orosz támadás.Mivel jól kiépített fedezékben voltunk, sikerült visszaverni azoroszokat, vagyis offenzívájuk elsõ hullámát. De újra támadásbalendültek. Erõsen lõtték a golyószórósaink bunkerét. A golyózáporközepette beugrott a bunkerba Tóth Jóska felsõtúri barátom. Az66