Szeretnék május éjszakákon...

ért! Utána mentünk csak vissza a szobánkba, a helyünkre. A fogolytársainkpersze rögtön fölfedezték, hogy valamit rejtegetünk aköpenyek alatt. Megmutattuk a pogácsákat. Mindenki kért belõle.Olyan boldog meglepetés volt a számukra is, mintha csokoládéthoztunk volna! A kerekeket széjjeltördeltük, úgy osztottuk el testvériesen.Voltak, akik a még el nem fogyasztott kenyerüket kínáltákföl érte. Aztán mindenki gyorsan elrágta! Többen a hasukattapogatták, mondva, hogy most végre jóllaktak! Nagy dolog a jóllakottságérzése, ha az ember hónapok óta nem evett eleget. Dehát ez olyan csalóka érzés volt! Az ember azt hitte, hogy jóllakott,a valóságban a nehezen emészthetõ napraforgó magjában a héjakeltette ezt az érzést bennünk. Szerencsénkre a maghéjra a préseléskorrátapadt egy kis olaj is, így aztán lassan megemésztettük. Kisebbfájdalmakkal, de kibírtuk. Senki nem lett tõle súlyos beteg!•Az volt viszont a nagy bánatunk, hogy íme, véget ért a háború, desemmi jele annak, hogy minket hazaengednek!Vártuk minden nap az örömteli hírt, de az nem akart bekövetkezni.Nem tudtuk elképzelni, miféle szándéka lehet még velünk aszovjet vezetésnek.Mert minden a vezetõkön múlott. Az orosz emberek, akikkelkapcsolatba kerültünk, velük dolgoztunk, mondhatom, mind becsületesekés jók voltak velünk! Hiszen õk is sokat szenvedtek ésnélkülöztek az Unióban. Pedig õk nem foglyok, hanem szabad emberekvoltak, a munkáshatalom tagjai, akik az országban uralkodtak.Így láttuk akkor, nem tudva igazán, hogy nem õk uralkodnak,hanem felettük „valakik”.112