Szeretnék május éjszakákon...

Az orosz mesterünk nekem adta ki a munkát, hogy mit kell csinálnunk.Talán azért is lettem brigádvezetõ, mert én tudtam velüklegjobban oroszul beszélni. A nyelvtanuláshoz hozzásegített a másikszláv nyelv, a szlovák tanulása az iskolában, otthon.A négy új brigádtagunk, mivel szabók voltak, az itt elvégzettmunka után a lágeren kívül is dolgoztak: az orosz tiszteknekvarrtak ruhákat. A tisztek tettek róla, hogy a foglyok az õ részükreis dolgozzanak. Persze ingyen. Esetleg pár rubelt adtak nekik.A szabók között volt egy jóképû fiatalember. A kinti munkasorán beleszeretett a ruhagyár igazgatójának a titkárnõjébe. Úgykerültek egymás közelébe, hogy a titkárnõ is varratott vele magánakruhát. A gyár igazgatója azonban megneszelte a dolgot,elmondta a lágerparancsnokunknak, ezért a szabót büntetésbõlvisszaparancsolták a lágerbe. Lehet, hogy maga az igazgató szeretettvolna közelebbi kapcsolatot teremteni a fiatal, csinos titkárnõjével?Ez nyáron történt. A titkárnõ ezután is többször eljött a gyár területére,ahol dolgoztunk. Nagyon szép, idillikus jeleneteknek lehettünka szemtanúi! Délben mindig volt egy óra pihenési idõnk.Ilyenkor járt Gyula barátunkat a titkárnõ meglátogatni. Néha odamentGyulához, és a szép ruhájával letörölgette barátunk arcárólaz izzadságot. Átfogta a nyakát, ölelgette és simogatta õt. S egyrebeszélt neki:– Gyula, Gyuluska, dragoj!…Meg kell jegyezni, hogy a titkárnõ is szemrevaló teremtés volt.A rongyos hadifoglyok között meg egyenesen tündökölt!… Csakhát Gyula is nõs volt, nem jöhetett számításba, hogy házasság révénkiszabadítsa õt a lány a fogságból.•Egyszer egy orosz orvos jött a lágerünkbe, s minden hadifoglyotmegvizsgált. Azt hittük, talán gyógyítani is fogja a betegeket. Tévedtünk.Az volt a „küldetése”, hogy vizsgálja felül, kiben van mégannyi erõ, hogy nehezebb munkára lehessen vinni!Mindannyian le voltunk vetkõzve meztelenre. Az orvos megfogtaa fenekünkön a húst: akinek még volt rajta valami fogható,129