Szeretnék május éjszakákon...

pülõgépek. 23-án éjjel egy órakor visszafoglalták a községet a németek.24-én ismét az oroszok tartózkodtak ott. 1945. január 4-énmég bombáztak nálunk. Több civil áldozat is volt…•A lágerben ezekben a napokban „válogattak” bennünket. A tét azvolt, hogy a valamennyire erõsebbek közül ki bír és ki akar erdeikolhozba munkára menni. Azt mondták, aki jelentkezik, kap melegpufajkát. Úgy véltük, ott talán erõsebb kosztot is kapunk, így énis jelentkeztem. Osztották ki a pufajkákat, melynek során sikerültelcsennem még egy pufajkakabátot. Mind a kettõt magamra húztam.Gondoltam, így talán nem fagyok meg!Masíroztunk hát az erdei munkára. Csak éppen nem a „hadnagyúr szavára” – mint a nótában van. S bizony nótázás sem volt.Gyúrtuk a havat…Ahogy odaértünk, jött az elsõ kellemetlen meglepetés: az erdõközepén a tisztáson fel volt állítva egy nagy ponyvasátor, mely úgynézett ki, mint nálunk békeidõben a vándorcirkusz sátora Ipolyságon.Csak hát az nyáron szokott lenni! De télen, a nagy hóban éshát szállásnak – bizony hûvösnek bizonyult. Mindössze a közepénvolt benne felállítva egyetlen kályha.Két nõ vett át bennünket. Õk voltak a munkafelügyelõk a kolhozból.Persze orosz katonai õrség is volt velük, nehogy valaki ellopjonbennünket!Mindjárt az elsõ nap kiosztották a fûrészeket. Ezek olyan másfélméteres fûrészlapok voltak, amilyeneket otthon is használtunkaz erdei munkáknál. Két embernek kellett velük szabdalni a farönköket.Tûlevelû fenyõfák voltak, de igen vastagok, 70-80 cm átmérõjûek.Amikor egy jó nagy darab erdõrészt kivágtunk, le kellett vagdosnia gallyakat a törzsrõl. Combig érõ hóban dolgoztunk. Hamár nagyon fáztunk, tüzet raktunk a lenyírt ágakból, hogy kicsitmegmelegedhessünk.Ha ezt észrevette a felügyelõnõ, odajött és szétrúgta a tüzet. Akezében volt egy jókora bot, s akit elért, jól elnáspángolta, a hátáravert. És kiabált:108