12.07.2015 Views

Szeretnék május éjszakákon...

Szeretnék május éjszakákon...

Szeretnék május éjszakákon...

SHOW MORE
SHOW LESS
  • No tags were found...

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

Amikor egy-egy falun áthaladtunk, a lengyelek hozták nekünkaz ennivalót. Mivel a közelükbe nem engedték õket, hát csak úgymenet közben dobálták be a sorainkba. Ügyeskedni kellett valamitelkapni, mert ugyancsak éhesek voltunk, meg szomjasak is. De azorosz õrök ezzel nem törõdtek! Gondoltam: Édesapám, ezek márnem azok az oroszok, akiket te annyit dicsértél!Ahogy meneteltünk, az út mentén állt két vadalmafa. Persze,alma is volt rajtuk. Mi nem néztünk semmit, nem bántuk az oroszokkiabálását, megrohantuk a fákat, és kapkodtuk róluk avadalmát… Az õrök ordítoztak, és akit elértek, ütötték-verték apuskatussal…Vozoktától Sztaniszlóig olyan 70–80 kilométer lehetett ez az elsõ„gyalogtúra”! Én már ismertem, felismertem ezt az utat! Csakhogyakkor német terepjáróval utaztam erre, amikor vételeznimentem a nagyraktárba. Most meg gyalogosan hajtottak bennünket– és éhen! Ekkor már Sztaniszló és környéke a „barbár” oroszokkezén volt!Sztaniszlóban nagy hadifogolytábor volt. Több ezer hadifoglyottereltek össze a „nagy karámba”! Persze csupán átmenetileg, mertinnen szállítottak bennünket tovább. Amikor oda betereltek, mára mieinkkel is találkoztam, azaz a mi felsõvisói laktanyánkból valókkal.Sõt a mi századunkból is voltak ott. Ez azonban már szomorútalálkozás volt. Hiszen hadifoglyok voltunk! A barátaink elmondták,hogy itt voltak a tisztjeink közül Molnár százados úr ésPalásti fõhadnagy úr is – akinek ugyebár tisztiszolgája voltam. Hátide és így jutottunk vissza a fõhadnagy úrral Sztaniszlóba! Az egykoriszebb napok helyére! De amikor én már odaértem, a tisztjeinketelszállították innen. Valahova Oroszországba, fogolytáborokba.Így velük már nem találkozhattam.A lehangoltság közepette mosolyognom is kellett magamban.„Fõhadnagy úr! Megnyerjük-e a háborút? És hát mikor jutunk elBudapestre, ahol kiállítja majd a szabadságos levelemet? – Úgynéz ki, fõhadnagy úr, hogy maga is, én is eltévesztettük az útirányt!A Budapestre való megérkezés pedig még a fellegekben van! Skérdés, hogy valamikor eljutunk-e még oda?”93

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!