Szeretnék május éjszakákon...

Nem lehetek, én rózsám,mert hervaszt Republika,a prágai hetes,háromemeletestüzérkaszárnyában.A szívünk tarsolyából már a háborús nóták is elõkerültek. Mégnem tudtuk, mi a háború, de a nótákat már ismertük. Hiszen ezeka nóták is szépek voltak. Csak késõbb, a fronton döbbentünk rá,hogy a háború teljesen más, mint a nótában! A harctereken a katonákszenvednek, megsebesülnek, meg is halnak. De a nóták itthonmég vidáman zengtek.Magyar honvéd túl jár a Dnyeperen,Körülötte égnek a falvak.Gépmadár tör át a fellegen,és csikorognak a hernyótalpak…Meg ez a háborús nóta is:Tintaceruzával írott tábori levél,szívem asszonyának éjjel írom én.Megcsókolom százszor, megremeg a szám,ugye, kicsi asszony, hû leszel hozzám.Nagy Oroszországban csak Isten van velem,meg ez a kis fénykép, ez a mindenem.Megcsókolom százszor, megremeg a szám,ugye, kicsi asszony, hû leszel hozzám…•Eljött a nyár – 1943 nyara. Dolgoztunk, jött az aratás, cséplés. Ismétrészes aratást vállaltam Doman úr birtokán. Otthon is volt egykis földünk, de azt édesapám egyedül learatta. Én meg igyekeztemmegszerezni az egész évi kenyérnekvalót az aratórészbõl a családnak.Ha õszre bevonulok, nekik meglegyen a biztonságuk.44