Szeretnék május éjszakákon...

valaki valamit kért vagy kérdezett, fel kellett iratkoznia a kihallgatásra.Felsorakoztunk, a jelentkezõk. A tiszt mindenki elõtt sorbanmegállt. Amikor hozzám ért, tisztelegtem és jelentettem, hogy aszüleim nem kapnak segélyt. A százados úr szólt az õt követõ írnoknak:Írjál a községházára! Gondolom, el is küldték a levelet.Vártam. Eltelt egy hónap is, a szüleim értesítettek, hogy még mindignem kaptak semmit. Ismét feliratkoztam a kihallgatásra. A századosúr mondja az írnoknak: Írjál megint! Eltelt egy újabb hónap,újra semmi. Harmadszor is feliratkoztam, illetve fel akartam iratkoznia kihallgatásra, de már nem engedték. Mégis beálltam a sorba,lesz, ami lesz. Amikor a százados hozzám ért, jelentettem neki,hogy most sem kapják a szüleim a segélyt. Erre õ azt mondta: Kihallgatásután jöjjön be az irodámba.Bementem. Hát ott aztán szép fogadtatásom volt! A századosletolt, ordított, csak úgy fröcskölt a nyál a szájából! Én meg ott álltamelõtte vigyázzban. Az utolsó két mondta ez volt: 18 napi zárka!Hátra arc, indulj! Hát ezt megkaptam! Azért kaptam a büntetést,mert nem tartottam be a szolgálati szabályzatot. Ha nem írtakfel, nem volt jogom a kihallgatásra menni!Este jött értem a napos ügyeletes és vitt a zárkába, közölve velem,hogy a százados úr elengedte a fele büntetésemet. Így csak 9napot ültem le az „egyesben”! Nappal persze részt kellett vennema gyakorlatokon. Csak este a vacsora után jött értem a napos és vittaz „egyesbe”! Ott aztán volt idõm gondolkodni. Eszembe jutotthát az alábbi pattogó ritmusú katonanóta:Két napot ültem az egyesben,jobb kettesben ülni, mint az egyesben.Észre sem vettük a zárórát,a babámmal töltöttem egy pár órát…Valamikor, a civil életben, amikor daloltuk ezt a szép nótát, nemgondoltam, hogy egyszer magam is kipróbálom az „egyest”! S plánenem két napig, hanem kilencig. A zárkában a rendszabály ilyenvolt: Elszedtek tõlem mindent, még a bakancsfûzõket, a nadrágszí-54