Szeretnék május éjszakákon...

Hát rákezdtem:Balalajka sír az éjben,benne sír a bánatom…Míg a Volga zúg a mélyben,rólad álmodom…Persze hogy ezt is tudta. Ketten énekeltük. Megint két nyelven, deközös szívdobbanással…Aztán egy alkalommal azt mondja nekem Hanka:– Ivan, de most már a ti dalaitokból is énekelj! Biztosan azok isszépek. Én még nem hallottam szép magyar nótát!Gondolkoztam, hogy melyikkel is kezdjem. Mert én legénykorombandalos gyerek voltam ám! Nagyon sok nótát ismertem ésdaloltam el. Hát most megmutatom neki, hogy milyen szépek is amagyar nóták!Az elsõ ez volt, amelyikre rákezdtem:Akácos út, ha végigmegyek rajtad én,eszembe jut egy régi szép emlék…Nyáreste volt, madár dalolt a fán,ott kóborolt, bolyongott egy cigány…Végig elénekeltem. Hanka szívét annyira megdobogtatta a nótám,hogy megint a nyakamba borult és összecsókolt!…Ezek után már naponta arra kért, hogy dalolgassak, munkaközben is. Ha a szöveget nem érti is, de érzi, hogy a dalok szívhezszólóak! Hát dolgoztunk is, dalolgattunk is!Szegény édesapám jutott eszembe, aki a szõlõ kapálásakor, kötésekormindig dalolgatott.Így dalolgattunk, hol együtt, hol meg én egyedül, neki. Máskormeg õ dalolt nekem orosz dalokat…Egyszer eszembe jutott, hogy tudok még egy szép nótát. Elõszörelmeséltem neki a történetét:Amikor Palásty László fõhadnagy úrnak voltam a tisztilegényeés visszajöttünk a sztaniszlói iskolázásról, õt a zászlóalj vezérkará-124