12.07.2015 Views

Szeretnék május éjszakákon...

Szeretnék május éjszakákon...

Szeretnék május éjszakákon...

SHOW MORE
SHOW LESS
  • No tags were found...

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

õket. Hajigáltuk egymásra, rakásra. Volt is olyan, amelyik összetört.De az nem számított! Az volt a fontos, hogy üres legyen a vagon.Az orosz õreink nem álltak állandóan felettünk. Így hát nembántunk kesztyûs kézzel a rakománnyal.•Amikor már beszereltük a tartályokat is, befejezõfélben volt a cukorgyárépítése. A német társainkat elvitték egy másik lágerbe,más építkezésre. Máshol volt szükség a szaktudásukra! Hiányoztaknekünk, a fiatal mérnöktõl már néhány szót, mondatot is megtanultamnémetül.Ezután átszervezték a brigádunkat is. Egy magyar hadifogolytársunklett az új brigádvezetõnk. Gazsó Károly volt a neve, aki civilbenszabómester volt. Ennek dacára olyan ügyesen tudta a nagykalapácsotforgatni, ütni a vasat, hogy az oroszok csak bámulták.De azért volt egy orosz mesterünk is.Egyik nap öt orosz tiszt jött ellenõrizni bennünket, meggyõzõdniróla, jól végeztük-e a munkát, a tervek szerint és idõben-e?Mindannyian finom fehér ruhákban voltak, elegánsan kiöltözve.Amikor elmentek, a mi mesterünk megkérdezte az orosz mestert,Pavol Harkovszkit:– Pavlo, ti takí tovaris, ako tí drugí?Erre õ köpött egy nagyot, elkáromkodta magát a szokásosorosz káromkodással. Szidta az anyjukat:– J . . . . tvoj matyi! Eto vszo jud!Valahol a Volga mentén élt egyszeregy kisleány…A munka és az ebédszünetek mindennap egyformán folytak a szokottmedrükben…Az egyik napon, amikor bejelentették az ebédszünetet s oroszmesterünk felment az irodájába, hogy ott megebédeljen, mi, fog-119

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!