Szeretnék május éjszakákon...

õket. Hajigáltuk egymásra, rakásra. Volt is olyan, amelyik összetört.De az nem számított! Az volt a fontos, hogy üres legyen a vagon.Az orosz õreink nem álltak állandóan felettünk. Így hát nembántunk kesztyûs kézzel a rakománnyal.•Amikor már beszereltük a tartályokat is, befejezõfélben volt a cukorgyárépítése. A német társainkat elvitték egy másik lágerbe,más építkezésre. Máshol volt szükség a szaktudásukra! Hiányoztaknekünk, a fiatal mérnöktõl már néhány szót, mondatot is megtanultamnémetül.Ezután átszervezték a brigádunkat is. Egy magyar hadifogolytársunklett az új brigádvezetõnk. Gazsó Károly volt a neve, aki civilbenszabómester volt. Ennek dacára olyan ügyesen tudta a nagykalapácsotforgatni, ütni a vasat, hogy az oroszok csak bámulták.De azért volt egy orosz mesterünk is.Egyik nap öt orosz tiszt jött ellenõrizni bennünket, meggyõzõdniróla, jól végeztük-e a munkát, a tervek szerint és idõben-e?Mindannyian finom fehér ruhákban voltak, elegánsan kiöltözve.Amikor elmentek, a mi mesterünk megkérdezte az orosz mestert,Pavol Harkovszkit:– Pavlo, ti takí tovaris, ako tí drugí?Erre õ köpött egy nagyot, elkáromkodta magát a szokásosorosz káromkodással. Szidta az anyjukat:– J . . . . tvoj matyi! Eto vszo jud!Valahol a Volga mentén élt egyszeregy kisleány…A munka és az ebédszünetek mindennap egyformán folytak a szokottmedrükben…Az egyik napon, amikor bejelentették az ebédszünetet s oroszmesterünk felment az irodájába, hogy ott megebédeljen, mi, fog-119