Szeretnék május éjszakákon...

A tõzegbányaKatonazubbonyodra gombot varrtam éjjel,azt álmodtam, itthon voltál újra.Katonazubbonyod a régi szenvedéllyelátölelt és karjaidba zárt…(Katonanóta a II. világháborúból)Ez a katonanóta is már csak az álmainkban élhetett. A civil életbenénekeltünk ilyeneket valaha. Késõbb inkább a lányok dalolták,akiknek a szeretõje, võlegénye a fronton volt. Szép, megható ez anóta is! Persze, akik a fronton szenvedtek, nem látták ilyen „rózsásnak”e dalokat.Cseppenjünk hát mi is vissza a valóságba! – A hadifogság keservesnapjaiba…Néhány napja már ott voltunk a „munkára képeseknek fenntartott”elkülönítõben. És vártuk a beosztást, mikor jönnek értünk,hová visznek.Nem is kellett soká várakozni. Hiszen szerepeltünk a nyilvántartásukban,hogy munkaképesek vagyunk. Tehát mehetünk –mennünk kell dolgozni!Egy idõ után meg is jelent a szobánkban egy orosz õrmester,bejelentve:– Egy kolhozba, tõzegkitermelésre kellenek nekem emberek.Kik jelentkeznek önként? Ha senki, úgy én válogatok.Nem sok gondolkodási idõnk maradt. De úgy véltük, talánkönnyebb lesz, mintha valahová bányába vinnének, a föld alá dolgozni.Hát jelentkeztünk.Az igazat megvallva, a legtöbben azt sem tudtuk, mi az a tõzeg.De akadtak köztünk, akik tudták és elmagyarázták, hogy Ukrajnasík területein nagy a humusztartalma a talajnak. Tehát ha nem trágyázzák,akkor is terem. Csak szántani, vetni és aratni kell. Az oroszokelleni háború kezdetén a németeknek az volt a tervük, ha le-113