Szeretnék május éjszakákon...

Ilyen gondolatok keringtek a fejemben… Közben az volt atényállás, hogy minket ellenkezõ irányba: Oroszország felé fognakutaztatni. Mégpedig marhavagonokban, mint az állatokat!…Mert Sztaniszlóból hadifogoly-transzportok indultak már elõttünkis – a messzi Oroszország felé… És hát marhavagonokban!Még arra is gondoltam, milyen jó lenne most felkeresni a lengyelcsaládot, akiknél a fõhadnagy úrral laktunk! Bizonyára megvendégelnének!Álom az egész!…Amikor összegyûlt ezer-ezerötszáz hadifogoly, elindítottak egyszerelvényt. Hát minket is bevagonoztak. Egy-egy vagonban olyansokan voltunk összezsúfolva, mint a heringek, hogy ha valaki ült, amásiknak mellette állnia kellett, mert nem volt hely leülnie. Ha elfáradt,aki állt, váltakozott az eddig ülõvel. Keserves volt az utazásmár a kezdetén is.„Megy a gõzös, megy a gõzös Kanizsára,kanizsai állomásról…”– Ki tudja miért, jutott eszembe ez a régi nóta. Mert a gõzös ugyanpöfékelt, csak hát foglyokkal teli marhavagonokat húzott – nemnótás kedvû utasokkal teli kocsikat.•Tizenhat napig vitt bennünket a szerelvény…Útközben kaptunk is enni, meg nem is. Még vizet is csupán annyitadtak, hogy volt, akinek egy korty sem jutott! Pedig mindenkiugyancsak szomjazott!És a nagy utazás után megérkeztünk a célállomásra!…Amikor kiszállítottak, alig tudtunk elindulni, annyira legyengülteka lábaink.Az állomáson, ahová megérkeztünk, nagy krumplirakások álltak.Nekirohantunk és szedtük a nyers krumplit, mert nagyon éhesekvoltunk! Illetve hát nem is szedtük, hanem engedély nélkülkapkodtuk: nekivetettük magunkat, mint a sáskák! Valami kelletta kiéhezett gyomrokba. Ettük héjastul, sárosan, mert piszkos voltám a leöntögetett krumpli. És akárhogy próbálkoztam, nem akartlemenni a torkomon a sáros, nyers krumpli. Így persze éhes maradtam!Az orosz õreink meg ordítottak ránk: „Davaj! Davaj!”94