Szeretnék május éjszakákon...

És még ez a nóta is:Ott, ahol él anyám,Ott van az én hazám…Erre már Gyuri bácsink szemei könnybe borultak. Meg kellett õtfognunk, hogy össze ne essen!…És sírtunk mi is mindannyian! Hiszen a mi szívünkben is magasracsaptak a honvágy lángjai.Mi sem tudtuk, hazajutunk-e még egyszer innen. Vagy itt fognakbennünket is eltemetni a jeltelen sírba. Mint ahogy már mi iseltemettük sok száz bajtársunkat…Hiszen õk is haza szerettek volna kerülni ebbõl a pokolból…Nem adatott meg nekik…Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik!…Amen.Új szelek kezdtek fújdogálniKésõbb valamelyest enyhült a velünk szembeni bánásmód. Ilyencsodaszámba menõ esemény volt, hogy néhányszor kaptunk fizetést!Amolyan jutalomképpen a jól teljesített munkáért. Mégpedigegyszerre 60-70 rubelt. Igaz, nem volt túl nagy értéke. Hiszen 10rubelbe került egy liter tej. Tavasszal vásároltunk újhagymát, csakhát nem sokra futotta, mert egy csomócska újhagyma 5-6 rubelbekerült. De azért vettünk ezt-azt, amíg a rubelekbõl futotta. Mertminden nagyon jó volt az éhes gyomornak! Még a fonnyadt hagymaszáris!…Mivelhogy a rubeleket hivatalosan kaptuk, néhány hadifogolykimehetett a katonák körzetébe. És õk vásároltak a többiek részéreis. Így költöttük hát el a „fizetésünket”…134