Szeretnék május éjszakákon...

Hát nekem bizony még a könnyeim is kicsordultak nagy bánatomban.Vissza a harcvonalba! De mit tehettem, összeszedtem aholmimat. A fõhadnagy úrral kezet fogtunk és elbúcsúztunk egymástól.Vége lett a jó életnek… Vissza a pokolba!Búskomoran mendegélve a harcvonal felé, ismét egy háborús nótajutott eszembe. Igaz, ezt nem nekem, és nem is rólam költötték:El nem küldött kis levélbeírom szívem óhaját.Elküldöm az esti széllelszívem forró sóhaját:Féltelek, Péterkém, féltelek,a szemem fényénél issokkal jobban féltelek…Mert mi tagadás, féltem! Visszamenni oda, ahol lõnek a túloldalról.S akármelyik pillanatban engem is eltalálhat egy golyó vagyszilánk…Odaértem hát, ahová irányítottak. A százados úr fogadott, ésezt mondta:– Péli fiam, kimész a vonalba. Mert te a laktanyában elvégezteda tisztes iskolát, jobban tudod, mikor mit kell és lehet cselekedni.Tehát szükség van rád a vonalban. – Köszönöm szépen, gondoltam,de a parancs ellen nem apellálhattam. A parancsban azt is kiadta,hogy jelentkezzek a szakaszvezetõ úrnál, a mi szakaszunkban.És újra benne voltam a harcolók csoportjában…Ezt a sok jó után nehéz volt megszokni! És hát tudnom kellettazt is, hogy itt bizony lõnek!…Az elsõ ott töltött éjszakámon nem támadtak az oroszok. Sõt,egy hét is eltelt támadások nélkül.Mit csináltak õk ezalatt?78