Szeretnék május éjszakákon...

egyik nyíláson lõttek a golyószóróval, õ meg ki akart nézni a másikon,megfigyelni, honnan támadnak az oroszok, melyik irányból. Õszanitéc volt, a sebesültek egyik ellátója. Hát amikor kikémlelt alõrésen, fejlövést kapott. Azonnal meghalt szegény! A másik szanitéc,aki mellette volt a bunkerban, elmondta, hogy a szívébe is kapottegy golyót. Nem lehetett megmenteni. Megsirattam õt, elmenthát egy földim, jó barátom, akivel együtt vonultunk be, elindulvaaz ipolysági állomásról… Isten nyugosztalja szegényt!Amikor megszûnt a csata, jött a parancs a visszavonulásra, mertlátták, hogy az oroszok túlerõben vannak. A rajparancsnokunk, atizedes meg én parancsot kaptunk, hogy menjünk elõre megnéznia helyet, ahol csoportosulni akartunk, mielõtt oda egyenként viszszahúzódunk.A többiek addig tartották a vonalat. Vagyis, visszavisszalõttekaz oroszokra. A fõút mentén akartunk együtt menni.De a tizedes szólt nekem, hogy menjek kissé távolabb, mert ott közelvannak a golyószórósaink állásai. Még egy katona is jött velem.Mondom neki, hogy ügyesen szedjen föl mindent, és menjünk viszszaa fõút felé. A felszereléshez egy kétkezes fûrész is tartozott. Eztazért hordtuk magunkkal, ha valahol leálltunk, ezzel kivágjunkegy-két fát, hogy jobb kilövõállásunk legyen. A társam a fûrésztösszehúzta a két rövid nyéllel és összekötve a nyakába akasztotta.Mentünk a fõút irányába, kissé távolabb egymástól. Én mentemelöl, a társam követett. Ahogy haladtunk fölfelé, a ritkuló fák ésbokrok között az oroszok megláttak bennünket. Tudták, hogy atöbbieknek is itt kell a közelünkben lenniük, hát ránk zúdítottakegy katyusasorozatot. Fütyültek körülöttünk a lövedékek. Én rögtönhasravágtam magam, egy kis, mintegy 30 centis dombocskamögött. De ez nem volt biztonságos. Gyorsan cselekednem kellett.Fölugrottam, és szaladtam lefelé a hegyoldalon, remélve, csak találokvalamilyen mélyebb gödröt. Szerencsémre egy olyan másfélméteres lövészgödörre leltem, abba beleugrottam. De már akkorrajött is a második katyusasorozat. Fõleg miránk, kettõnkre irányítottáka tüzelést. Utána csend lett… Én tovább lapultam a gödörben,várva, nem lõnek-e újra. De nem lõttek. Egyszer csak hozzámkúszott a hadapród õrmesterünk, és szólt, hogy jöjjek ki a gödör-67