Szeretnék május éjszakákon...

Hej, hol vagy, Felsõvisó? – gondolkodtam el ezen is sokszor. Talánmost orosz katonák laknak a mi szép új laktanyánkban! Meg hátmi lehet otthon? Élnek-e a szüleim, testvéreim, a falunkbéliek? Vajonõk hogy vészelték át a háborút? Mert a háború a szülõfalumba iseljutott. Nem nagy a mi falunk, de azért ott is lehettek harcok!…Hát így folytattuk a munkánkat. Tûrtük a nehézségeket, ahogylehetett. A civilek is, akik velünk dolgoztak. Õk is elcsigázottak, elszegényedettekvoltak, éhbérért dolgoztak, pedig hát úgy mondták,hogy õk „szabadok”, mi meg foglyok vagyunk!…Hanka többször kért, hogy beszéljek neki valamit a falunkról, ami hazánkról. Mondta, hogy bizonyosan jobb lehet ott az élet, mintitt a dolgozók szabad hazájában.Egyszer aztán a sok kérdezõsködés után nekibátorodott, és kiöntöttea szívét:– Ivan, ha te elvinnél engem a te hazádba, én olyan szívesen elmennékveled! – Akármilyen szegények vagytok is ti otthon, tudom,mégis jobb körülmények között éltek, mint mi itt! Nekemmeg szegény édesanyám is meghalt a háború alatt, a mostohámmeg nemcsak hogy nem szeret, de még a szép ruháimat is eladta,melyeket Németországban kaptam! Vigyél el magaddal! Én olyanhûséges feleséged leszek, amilyen nincs több a világon! Mindentmegteszek, amit csak kívánsz tõlem. Látod, németül már megtanultam.Megtanulok nálatok magyarul is! Csak szabadíts ki ebbõla nehéz világból!…Hát bizony megsajnáltam szegényt! Jobb sorsot érdemelt volna.Ha Németországban marad, most akár cselédlányként is könynyebblenne az élete…Gondolkodóba ejtett, hogy tényleg haza kellene õt vinnem. Hiszenolyan jólelkû teremtés! Sokszor munka közben, vagy az ebédnél,amikor szegényes ételeit fogyasztotta, a nyakamba borult ésmegcsókolt!…•De hát a romantikus álmodozásainkból mindig felébresztett amunka meg a nyomor! Dolgozni kellett tovább, minden nap!…Mert ugye a munkában a kiszabott normát teljesíteni kellett.127