Szeretnék május éjszakákon...

ElõszóTipary László immár a negyedik könyvét teszi az olvasók asztalára.Az elsõ, Gyöngyszemek Palócországból – Felsõszemeréd és rovásírásosemlékei még 1995-ben látott napvilágot a Madách-Posonium kiadásában.A kötet úgyszólván napok alatt elfogyott, hisz akkoriban aligolvashattunk a rovásírásról. De ugyanilyen hozzáértéssel mutatta bea palóc népballadákat és népszokásokat is… Második könyvének az„El kell menni katonának…” címet adta, amely 2003-ban jelent mega Lilium Aurum Kiadónál. Az olvasmányos összeállításban néhánydalos- és katonafüzetet mutatott be a szerzõ, melyek ma már néprajzi,helytörténeti, sõt irodalmi jelentõséggel is bírnak… A harmadikkötete 2004-ben került ki a – szintén a Lilium Aurum Kiadójóvoltából –, Szülõföldem szép határa… címmel. A benne közöltvallomások, történetek hûen tükrözik a szlovákiai magyarság háborúutáni sorsát: a deportálások, a kitelepítések és a megaláztatásokszörnyûségeit!…E legújabb könyv témája is komoly. Tulajdonképpen egy történelmikorrajzról van szó, melyben a második világháború és azorosz hadifogság borzalmai mellett szerzõnk felvillantja az elsõ világégéskevésbé ismert mozzanatait, eseményeit is. Bepillantástnyerünk hát az egyszerû magyar katona viszontagságos életébe,amelyeket a háború keservei után a fogságban élt át…Az eseményeket elbeszélõ Péli János a Hont megyei Kistompánszületett. Részt vett a második világháború poklában, s huszonkétévesen, 1944 szeptemberében orosz fogságba esett. Fogolytáborbakerült, ahol õreinek kiszolgáltatva, éhezve és fázva rengeteg szenvedéstélt át. Sokan közülük ott pusztultak és sírjaik jeltelenek maradtak!…Péli János azonban átvészelte a megpróbáltatásokat, s háromév után, 1947 októberében újra találkozhatott a szeretteivel…A nyolcvannégy éves János bácsi visszaemlékezései – TiparyLászló remek feldolgozásában – valóban élvezetes, tartalmas ol-5