Szeretnék május éjszakákon...

ól, a keresztutaknál éjfélkor megjelenõfélelmetes szellemekrõlszóltak a mesék.Ugyancsak lenyûgözve hallgattukigaz „meséit” a háborúról, és azorosz hadifogságról. Ezekbõl ímenéhány foszlány, amelyekre mégma is, mintegy hatvan év távolábólvisszaemlékezem:A hadifogságban nagyon jó dolgunkvolt – szokta mesélni –. Azoroszok igen rendes emberek. Becsültékés tisztelték a szegény hadifoglyokat.Olyan jó sorom volt ott –Péli Pál hatvanéves korában mondogatta –, hogy még itthon,gyermekkoromban sem volt különb,akkor sem, amikor még bölcsõben ringattak!A fogolytábor egy város szélén állt. Kosztot kaptunk, ruhánkvolt, senki sem õrzött bennünket. Szabadon kijárhattunk a városba.S aki akart, munkát is talált magának. Így néhány rubelt is kereshetett.Míg a frontokon folytak a harcok, szenvedtek és haltakaz emberek, ott a jelét sem éreztük a háborúnak. Persze, oroszokközött nap mint nap, megtanultuk a nyelvüket is.Emlékezetesek voltak az újévi ünnepek. Olyankor kimentünka városba, és mindenkinek boldog új évet kívántunk! Ott olyanvolt a szokás. A civilek is, az ismeretlenek is, akikkel csak találkoztakaz utcán, mindüknek boldog új évet kívántak. És akkormindenki: nõk, férfiak, idõsek és fiatalok egyaránt, mindenkimindenkit megcsókolt. A sok szép lánytól annyi puszit kaptunk,hogy csak úgy dobogott a szívünk a boldogságtól. S nekünk, hadifoglyoknakaz emberek a markunkba nyomtak egy-két rubelocskát.Pedig nem koldultunk. Isten ments! Csak a jószívûségükrõltettek tanúságot. Ilyen emberek voltak az oroszok! A rubelokértaztán, amikor kijöttünk a városba, ezt-azt vásárolhattunkmagunknak.28