Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

III. CSÁKY ÉS KOMÁROMY HELYZETE AZ EMIGRÁCIÓBAN ÉS MEGEGYEZÉSI
KÍSÉRLETEIK AZ OLASZ KORMÁNNYAL (1864–1865)
1. Az európai hatalmi helyzet 1864-ben
A magára hagyott lengyel felkelést 1864 elején leverték az orosz seregek, de az
újabb hatalmi ellentétek kialakulása vagy felerősödése további, Közép- és Kelet-Európa
jövőjét érintő tervezgetéseknek adott alapot. Miután 1864 januárjában IX. Keresztély dán
király bekebelezettnek nyilvánította a többségében németek lakta, Dániával addig csak
perszonáluniós kapcsolatban álló Schleswig és Holstein tartományokat, Poroszország
ultimátumot küldött a Dán Királyságnak. Holstein tagja volt a Német Szövetségnek, így
Poroszország a közös német érdekek védelmezőjeként lépett fel, kiváltva ezzel Ausztria
féltékenységét. Éppen ezért, amikor a külföldi segítségre számító IX. Keresztély
visszautasította az ultimátumot, nemcsak Poroszország, hanem Ausztria is hadat üzent
Dániának. Mivel a lengyel felkelés idején Poroszország jóindulatú semlegességet tanúsított
Oroszország irányában, II. Sándor cár a porosz-orosz baráti viszony fenntartására
törekedve nem segített Dániának. Nagy-Britannia hajlandó lett volna ugyan tengeren
támogatást nyújtani a megtámadott országnak, de ez csak a franciák szárazföldi
hadműveleteivel összhangban lett volna ésszerű. III. Napóleon viszont nem kívánt
beavatkozni a konfliktusba. A lengyelekhez hasonlóan magukra hagyott dánok májusra
elveszítették a háborút, amelyet októberben a bécsi béke zárt le. Schleswiget, Holsteint,
Lauenburgot, valamint Kiel kikötőjét porosz-osztrák igazgatás alá helyezték. 404
Időközben tovább éleződött Ausztria és Poroszország viszonya a német egység
kérdésében. A nagynémet egység létrehozására törekvő Ausztria különböző ajánlatokat tett
Poroszországnak: vámuniót javasolt a Habsburg Birodalom és a Zollverein tagjai között,
szerette volna elcserélni schleswig-holsteini igazgatási jogát sziléziai területekre, és
felvetette egy osztrák-porosz szövetségi szerződés megkötését, amely Ausztriának
Olaszországgal, Poroszországnak pedig Franciaországgal szemben jelentett volna
támogatást. A bécsi udvar kísérletei azonban kudarcot vallottak, a kisnémet egységet
tervező, és ezért az Ausztria elleni háborút elkerülhetetlennek tartó Otto von Bismarck
404 DIÓSZEGI, 1994. 129-130.; SOMOGYI É., 1976. 442-443. Somogyi Éva a dán háború kapcsán főként
azt emeli ki, hogyan fordította maga ellen a bécsi udvar a német liberális közvéleményt azzal, hogy
poroszországgal együtt annektálta a hercegségeket, és nem engedte azok önállósodását.
101