Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

két hosszú levélben adott általános tájékoztatást Szilágyi Virgilnek a Magyarország jövőjét
illető kérdésekről, nyilván a szélsőbaloldali politikus előzetes kérésére.
Első levelében kifejtette azt a meggyőződését, hogy Magyarország sorsa teljesen az olasz
szándékokon múlik. „Fegyvert fog-e a magyar, vagy kénytelen-kelletlen kialkuszik az
osztrákokkal, egyenesen Turintól függ.” – írta Szilágyinak. A második levelében pedig –
talán önmagát is győzködve –, igyekezett alátámasztani, hogy Olaszországnak szüksége
van a magyarokra. Ismét kitért arra, hogy a magyarok néhány héten belül 200 ezer fős
segítséget tudnak nyújtani olasz szövetségesüknek, ami ráadásul Ausztriát gyengíti. 124
1861 decemberében – tehát Podmaniczky brüsszeli tartózkodása idején –, a szélsőbal egy
küldöttje, valószínűleg ismét Mezei Lipót, személyesen is megbeszélést folytatott
Kossuthtal. 125 A volt kormányzó tehát nem fedte fel a szélsőbalhoz fűződő kapcsolatát
Podmaniczky előtt, éppen úgy, ahogyan Szilágyiéknak sem szólt a mérsékelt határozati
többség egyes politikusaival való érintkezéseiről. Annyiban azonban valószínűleg joggal
utasította vissza Podmaniczky számonkérő mondatait, hogy a szélsőballal nem konspirált,
csak fogadta azok kezdeményezéseit, és általános felvilágosításokat adott nekik
elképzeléseiről. Ugyanakkor szemrehányásokat tett Podmaniczkynek és társainak, amiért
utasítása ellenére nem siettek ők kapcsolatba lépni a szélsőballal. Podmaniczky válaszában
azzal indokolta az együttműködés mellőzését, hogy a szélsőbal számos politikusa kétes
hírnévnek örvend. Szóbeszédekre hivatkozva kijelentette, hogy Kállay a szabadságharc
idején komáromi kormánybiztosként sikkasztott, Szilágyinak „nincs jelleme”, Vay
Mihály 126 pedig „mindig részeg”. Nem tartotta megbízhatónak Madarász Józsefet és
Vidacs Jánost sem, ugyanakkor együttműködési készségét fejezte ki Böszörményi
Lászlóval, Várady Gáborral és Kubinyi Ferenccel. 127 Podmaniczky leveleiből jól
érzékelhető, hogy a határozati többség féltette az emigrációval kiépített bizalmas
124 HL IV. 19. 120. cs. Kossuth–Szilágyi, 1861. szept. 28., uo. Kossuth–Szilágyi, 1861. szept. 30. Az idézett
leveleket a rendőrség 1864 tavaszán, az ún. „Almásy–Nedeczky-féle összeesküvés” leleplezése után kobozta
el Szilágyi Virgiltől.
125 MOL R 90. 3921. Kossuth–Jósika, 1862. jan. 1. A lap tetején a következő mondat olvasható: „Más levél
írattatott a szélsőbal küldöttjével történt értekezésről.” Az említett levél nem található Kossuth iratai közt.
Mezei Lipótot 1862. febr. 3-án elfogta a peschierai határrendőrség, amikor vissza akart térni hazájába. (L. „A
nemzetiségi kérdés a hazaiak és az emigránsok kapcsolatainak tükrében (1859–1862)” c. fejezetben.)
126 Vay Mihály (1824–1899) a reformkorban a bécsi hadmérnöki akadémián végzett, majd hadnagyként
szolgált a császári seregben. Harcolt a szabadságharcban, ahol századosi rangot ért el, de 1848 végén
sebesülés miatt nyugalmazták. 1861-ben a szélsőbal képviselőjeként vett részt az országgyűlésen.
127 KLI III. 663-681. Jósika–Kossuth, 1861. dec. 14., Kossuth–Jósika, 1861. dec. 20.; Podmaniczky Jósikán
keresztül elküldte Kossuthnak a szélsőbal által éppen akkor alapított Jövő c. lap szerkesztőségének névsorát,
és aláhúzta benne azoknak a neveit, akikkel el tudta képzelni az együttműködést.) MOL R 90. 3937. Jósika–
Kossuth, 1862. jan. 11.) – vö.: SZABAD, 1967. 589-593.
39