Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

politikájával. Seherthoss Cuzával történt megbeszélése azután végleg meggyőzhette
Klapkát arról, hogy az al-dunai felkelés kirobbantásáról – legalábbis egyelőre –, le kell
mondania. Szembe kellett néznie azzal, hogy a lelkiismeretes katonai szervezés kevés, ha a
politikai feltételek nem adottak. Márpedig az olasz kormány csak pénzt és fegyvereket
bocsájtott a magyarok rendelkezésére, a Velencéért folytatott háborút, vagyis a katonai és
politikai támogatást viszont továbbra is halogatta. Amíg III. Napóleon nem tartotta
időszerűnek Ausztria megtámadását, addig nemcsak az olasz kormány, de Cuza
együttműködésére sem lehetett számítani. Az ő elutasító, sőt ellenséges viselkedése pedig
végső soron lehetetlenné tette a katonai szervezést is. Klapka ezért 1864. szeptember 2-án
egy hosszú beszámolót készített az olasz kormány számára az 1863 őszétől addig eltelt
közel egyéves időszakban folytatott tevékenységéről, részletesen taglalva a különböző
fegyverszállítások megszervezését és lebonyolítását. A beszámoló elkészítését azért
tartotta szükségesnek, mert háttérbe kívánt vonulni, az ügyek további irányítását pedig
átadta a pesti forradalmi bizottmány képviselőinek. 475
4. Tárgyalások a Csáky–Komáromy-féle comité és az olasz kormány között 1864 nyarán
Miután Csáky visszatért magyarországi útjáról, 1864. július 5-én Torinóba ment, és
még aznap megbeszélést folytatott az olasz külügyminiszter kabinetfőnökével,
Artommal. 476 A magyar politikus ugyanis sürgetőnek tartotta, hogy a Beniczky-féle
szervezkedés bukása után, a megváltozott körülményekre való tekintettel, az újjászervezett
pesti bizottmány nevében ismét szerződést kössön az olasz kormánnyal a magyar
szabadságharchoz nyújtandó anyagi és politikai támogatásról. Artom azt kérte Csákytól,
hogy készítsen egy emlékiratot a torinói vezetés számára a comité elképzeléseiről. A fiatal
magyar gróf még aznap éjjel nekilátott a munkának, és másnap délelőtt egy
fogalmazvánnyal ismét felkereste a külügyminisztériumi kabinetfőnököt, majd Visconti-
Venosta külügyminisztert. Csáky megállapítása szerint az általa készített tervezet „jó hatást
tett”, és a külügyminiszter megígérte, hogy miután jelezte észrevételeit, a minisztertanács
elé fogja terjeszteni az emlékiratot. Az emlékirat szerint Csákyék felkelés kirobbantását
tervezték Magyarországon és Erdélyben, és számoltak azzal, hogy Garibaldi vezetése alatt
475 MAE ASD Moscati VI/215. Klapka–Visconti-Venosta, 1864. szept. 2. Érdekes, hogy Klapka a korábbi
viszálykodások ellenére elismerte Komáromyék munkáját, és az olasz kormány jóindulatába ajánlotta őket.
476 DDI V. 4. Klapka – Cerruti, 1864. júl. 3.; MOL R 296. 11. t. Csáky–Komáromy, 1864. júl. 6.
117