Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

Komáromy számításait azonban ezúttal keresztülhúzták az olasz belpolitikai élet
fordulatai. 1862 nyarának végén Garibaldi, önkénteseivel kísérletet tett arra, hogy
megdöntse a Pápai Államot, és Rómát Olaszországhoz csatolja. Partra szállt Szicíliában,
majd átkelt a félszigetre, és augusztus 29-én Aspromonténél tűzpárbajba keveredett a
torinói kormány által odavezényelt sereggel, fogságba esett, így végül törekvése
meghiúsult. A vörösinges vezér hadjárata külföldön, elsősorban a Pápai Államot
védelmező Franciaország előtt hozta kínos helyzetbe a Rattazzi-kormányt, amelynek ilyen
körülmények között nyilvánvalóan a magyarokkal való titkos együttműködés során is
óvatosabbnak kellett lennie. A belpolitikai életben is zavarok mutatkoztak, mivel a
Garibaldit éltető demokratikus ellenzék igen erősen hallatta hangját. Rattazzinak le kellett
mondania, de utódját nehezen találták meg, így a válság hónapokig elhúzódott. Rattazzi
helyét végül decemberben vette át a hozzá hasonlóan tapasztalt politikusnak számító Luigi
Carlo Farini, 199 aki korábban Emilia tartomány királyi biztosaként egy ideig a korábban
feloszlatott magyar légió Piacenzai Huszárok nevű alakulatának felettese volt. 200
A torinói kormányváltással nagyjából egy időben Genfbe érkezett Komáromy
rokona és barátja, Csáky Tivadar is. 201 Horváth Mihály egy Vukovics Sebőnek küldött
levelében így írt a genfi magyarok társaságáról: „Coloniánk nemrég megszaporodott Csáky
Tivadar gróffal, ki igen szép eszű s jeles tehetségű fiatalember. Komáromy is folyton itt
időzik még, s mint látszik nem is készül hazamenni.” Ugyancsak Horváth Mihály
tudomása szerint Komáromy 1862 végén „magánszállás fogadását” fontolgatta. 202 Mindez
ezt a lehetőséget, a légió feloszlott, Bethlen viszont a légió 42 volt magyar tisztjével megalapította a
„Piacenzai Huszárok” nevű alakulatot. (KOLTAY-KASTNER, 1960. 173-174., 183.; LUKÁCS, 1986. 20.)
Bethlenben valószínűleg azért is kétségek támadtak a volt kormányzó politikájának helyességével
kapcsolatban, mert Kossuth Vettert ajánlotta az 1860-ban újjáalakuló magyar légió főfelügyelőjének. Vettert
1861 áprilisában sorozatos botrányok miatt leváltotta az olasz hadvezetés. Az új főfelügyelő, Türr Bethlent
nevezte ki a visszaéléseket kivizsgáló fegyelmi bizottság élére. A fegyelmi bizottság Vettert is elmarasztalta,
elsősorban a tiszti kinevezésekkel kapcsolatos önkényeskedései miatt. (LUKÁCS, 1986. 76-79.)
199 Luigi Carlo Farini (1812–1866) emiliai származású politikus. 1859-ben Emilia, Romagna, Parma és
Modena diktátora lett, majd Garibaldi déli hadjárata után Nápoly királyi biztosává nevezték ki. 1862.
december 8. és 1863. március 24. között volt Olaszország miniszterelnöke. (SABBATUCCI–VIDOTTO,
1994. 394-395.; SABBATUCCI–VIDOTTO, 1995. 129-130.; l. még a 43. lábjegyzetet.)
200 SABBATUCCI–VIDOTTO, 1995. 126-130.
201 Komáromy felesége Csáky-lány volt, de ő a Csákyak idősebb, erdélyi ágából származott, vagyis igen
távoli rokona volt Csáky Tivadarnak. (A két ág még a XVII. században vált szét.) Nagyobb figyelmet
érdemel ugyanakkor két Csáky Tivadarral kapcsolatos családi vonatkozású adat. Csáky feleségének, Kaán
Matildnak a családja a reformkorban nyerte el a nemesi címet, és előnevüket a Bihar megyei Albest
(Fehérlak) településről kapták, így nem zárható ki, hogy a szintén Bihar megyei Komáromynak szerepe
lehetett a házasság megszervezésében. Csáky és Kaán Matild 1862-ben Lyonban született első gyermeke a
György Napóleon nevet kapta, ezért könnyen elképzelhető, hogy Komáromy György volt a gyermek
keresztapja. (GUDENUS, 1990–1998. I. 261.)
202 MOL R 216. 1. t. Horváth–Vukovics, 1862. dec. 3., 1863. jan. 5.
57