Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

tökéletes biztonságon alapulna, nem tudtok mondani; semmi bizonyost, mire számolni
lehetne: és azt akarjátok, hogy mindenáron törjön a nemzet, és ok nélkül és biztos kilátás
nélkül elpazarolja erejét, vérbe borítson mindent, hogy ti aztán azt mondhassátok: lám,
minő forradalmi ez a magyar nép!” Nem lehet tudni, Almásy mennyiben a saját, illetve
mennyiben politikustársai, például Komáromy véleményét tolmácsolta a fent idézett
levelében, de valószínűnek tűnik, hogy az legalább részben önigazolás lehetett. Almásy
ugyanis alig néhány héttel korábban szervezte meg Podmaniczkyvel együtt a határozati
javaslat leszavazását, amelynek következtében az országgyűlés a kisebbségben lévő
feliratiak javaslatát fogadta el. Jósika is, Kossuth is visszautasította az idézett vádakat. A
volt kormányzó emlékeztetett arra, hogy neki már a pesti központi bizottmány
megalakulásakor kételyei voltak egyes tagok, köztük Almásy, forradalmi
elkötelezettségével kapcsolatban. Arra kérte Jósikát, hogy vonja kérdőre Komáromyt,
osztja-e Almásy nézeteit. Kilátásba helyezte, hogy amennyiben igen, úgy vele is megszakít
minden kapcsolatot. 68
Komáromy éppen egy nappal Kossuth fent idézett levelének keletkezése előtt,
augusztus 10-én írta jelentését, amelyben részletesen beszámolt a hadseregszervezés
állásáról. A jelentés régóta halogatott megírásában szerepet játszhatott, hogy közelgett a
Kossuth által megszabott határidő, és Komáromy nem akarta a számára tekintélyt biztosító
emigrációs kapcsolatainak megszűnését. Könnyen lehet, hogy értesült a szélsőbal és
Kossuth között július végén létesült kapcsolatról is. 69 Feltehetőleg ezzel a jelentéssel
kívánta pótolni a Magyar Nemzeti Igazgatóság által az előző év novemberében kért, de
azóta is hiába várt hadrendet. A szervezés irányítóiként, vagyis parancsnokokként ugyanazt
a 21, többnyire már a szabadságharcban is kiemelkedő szerepet játszott tisztet jelölte meg,
akiknek a névsorát Ivánka 1860 novemberében ismertette a Magyar Nemzeti Igazgatóság
tagjaival. Kijelentette, hogy a tiszti állások betöltése nem lesz nehéz, mert a
honvédegyletek megyénként összeírták a hadra fogható volt honvédtiszteket, továbbá sok
magyar főtiszt lépett ki az előző évben az osztrák seregből, és az ifjúság lelkesedésére is
lehet számítani. A közkatonák száma pedig azért alakulhat kedvezően, mert most sokkal
több a fegyverforgatásban jártas ember az országban, mint a szabadságharcot megelőzően.
68
MOL R 90 3791. Jósika–Kossuth, 1861. júl. 22.; KLI III. 638-639. Almásy–Jósika, 1861. júl. 28.; MOL R
90 3803. Jósika–Kossuth, 1861. aug. 3.; KLI III. 642-643. Kossuth–Jósika, 1861. aug. 11.
69
Kossuth és a szélsőbal kapcsolatainak kialakulásáról l. „A szélsőbal viszonya a határozati többséghez és
Kossuthhoz” c. fejezetet.
27