Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

Bernhardinak, ami a szóban előadottakon kívül azt is tartalmazta, hogy amint kitör a
felkelés, a Debrecenben összeülő országgyűlés ki fogja mondani a Habsburg-ház
trónfosztását. Bernhardi később – amint naplójában írja –, Usedom előtt meglehetősen
gyengének nevezte a magyarországi felkelés tervét, egyedül a Határőrvidéken
kirobbantandó, Garibaldi dalmáciai partraszállásával összekapcsolt háborút tartotta
esélyesnek a sikerre. 625 A Csáky által elmondottak valóságtartalmával kapcsolatban
ugyanakkor nem fogalmazott meg kételyt. Olyannyira nem, hogy Usedommal együtt ők
beszélték rá június elején Bismarckot a Csákyval folytatandó megbeszélésre. 626
A magyar gróf június 10-én érkezett Berlinbe, ahol ugyanekkor Türr, Klapka és
Kiss is jelen volt. Június 12-én táviratban közölte Cerrutival, hogy a porosz kancellár előző
napi értekezésükön elfogadta a comité tervét. 627 Kiss viszont kétségbeesett levélben
értesítette Kossuthot, hogy Csáky nagyjából magávé tette ugyan a volt kormányzó
feltételeit, de éppen a lényeghez nem ragaszkodott. Sikerült elfogadtatnia a magyar légió
felállításának és a porosz betörésnek a tervét, továbbá ígéretet kapott az anyagi
támogatásra, nem szabta azonban feltételül a szerződéskötést. 628 Ennek hiányában pedig
semmilyen biztosíték nem volt arra, hogy Poroszország nem hagyja magára a magyar
felkelést, ha érdekei úgy kívánják. Bismarck szemében azonban valószínűleg éppen ez
tette Csákyt kellemes tárgyalópartnerré.
Pedig Bismarck korábban többször is elutasította a magyarok támogatására
vonatkozó, Olaszországból érkező sürgetéseket. Április 29-én Cerruti felszólította a berlini
olasz követséget, hogy beszéljék rá Bismarckot a magyaroknak nyújtandó 5 millió frankos
anyagi támogatásra. 629 A porosz kancellár viszont – még a Kissel folytatott tárgyalások
előtt –, kijelentette, hogy nem ismeri a tervezett magyar felkelés részleteit, de Poroszország
ekkora összeget nem tud áldozni erre az ügyre. 630 Május végén Usedom igyekezett őt
együttműködésről tehát szó sem lehet. (KLI VII. 243.) Csáky nyilvánvalóan azért állította az említett
valótlanságot Bernhardi előtt, hogy nagyobb esélye legyen a porosz vezetés bizalmának elnyerésére.
625 BERNHARDI, 1897. 31-36.
626 BERNHARDI, 1897. 18-19.; CHIALA, 1902. 275. – vö.: GALLAVRESI, 1922. 83.
627 DDI VI. 775. Csáky–Cerruti, 1866. jún. 12.
628 MOL R 90. 4468. Kiss–Kossuth, 1866. jún. 14.
629 DDI VI. 620-621. Cerruti–Quigini Puliga, 1866. ápr. 29.
630 LA MARMORA, 1879. 192. Govone–La Marmora, 1866. máj 2. /szó szerinti közlés/ La Marmora, 1873ban
megjelent emlékirataiban azt állította, hogy a magyarok támogatásának felvetése a porosz kormány előtt
Govone saját kezdeményezése volt, mivel ő ilyesmire nem adott utasítást. (LA MARMORA, 1879. 192.)
Govone viszont tagadta ezt az állítást emlékirataiban, mivel ő a La Marmora által irányított
külügyminisztériumból kapta az utasítást. Arra gondolt, hogy La Marmora talán „feledékenységből” hárította
át rá a felelősséget. (GOVONE, 1929. 172.) Cerruti azonban már 1869 nyarán beismerte Ricasoli titkára,
Celestino Bianchi előtt, hogy akkoriban La Marmora tudta nélkül intézte a magyar ügyeket. Bianchi ezt az
151