Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

követeléseit a jogegyenlőség elve alapján hajlandóak kielégíteni, de az ország területi
épségét mindenképpen fenn kell tartani. 139 1862 januárjában Szalay a határozatiak által
alapított, de ekkoriban már Deák felé közeledő Magyarország című lapban ugyancsak
óvott attól, hogy kollektív jogokat adjanak a nemzetiségeknek, és az ezeréves
hagyományokkal szakítva „karavánszerájt” csináljanak az országból. 140 A nemzetiségi
kérdésnek az országgyűlési javaslattal egybecsengő tárgyalásához képest új hangként
jelentek meg, és sajtóvitát indítottak el a Jövő című lap cikkei. A Jövő 1862. január 2-án
jelent meg először. A szerkesztőség 26 tagjának többsége 1861-ben szélsőbaloldali
országgyűlési képviselő volt, így nem meglepő, hogy az újság a demokratikus eszmék
terjesztését tekintette feladatának. 141 Tájékozódásának irányát jól jelzi, hogy gyakran
foglalkozott a német, illetve az olasz egység ügyével, III. Napóleon külpolitikájával, és
nem ritkán közölte szerb, valamint román lapok cikkeit. A nemzetiségi kérdéssel
kapcsolatban Szilágyi Virgil fogalmazott meg programot, amely a hangsúlyt a
demokratikus önkormányzati rendszerre helyezte, és amely minden bizonnyal Kossuth
előző havi iránymutatása nyomán íródott. 142 A január 19-én megjelent cikkre a Sürgönyben
öt nappal később Kecskeméthy Aurél válaszolt. A kormánylap újságírója vitatta, hogy a
demokratikus szabadságjogok megadása megoldást jelentene a nemzetiségi kérdésre. Arra
hívta fel Szilágyi figyelmét, hogy a nemzetiségek a területi autonómia megadását
követelték már az országgyűlés idején is. Nem kétséges, hogy Kecskeméthy az udvar
álláspontját hangoztatta akkor is, amikor a Sürgöny másnapi számában, valószínűleg éppen
a Jövő cikkének ellensúlyozására különálló „nemzeti szervezet” létrehozását ajánlotta fel a
szerbeknek. Az ajánlat a területi autonómiát nem, de a vajdaválasztás jogát, az egyházi és a
részleges politikai autonómiát, valamint a nyelvhasználati jogokat tartalmazta. 143 A
kormányzat mellett a balközép is szükségesnek tartotta, hogy válaszoljon Szilágyi Virgil
cikkére. Almásy, id. Bethlen János, Beniczky, Ivánka, Jókai, Károlyi Sándor, Komáromy,
Podmaniczky és Tisza január 29-én közleményben szólították fel Hajnik Károlyt, a
Magyar Sajtó című lap szerkesztőjét, hogy nyissa meg az újságot a határozatiak előtt. Az
139
IVÁNKA, 1861.b. I-V.
140
SZALAY, 1862. – A Magyarország c. lapról l.: KOSÁRY–NÉMETH G., II/1. 625-633.
141
Jövő, 1862.– vö.: SZABÓ CS., 1999. 524. 27. l.; A Jövő c. lapról l.: KOSÁRY–NÉMETH G., II/1. 649-
651.
142
SZILÁGYI, 1862.
143
KECSKEMÉTHY, 1862.a., 1862.b. Kecskeméthy naplójában 1862. február elsejei keltezéssel a
következő bejegyzés olvasható: „Megjöttöm után P[álffy Móric]nál originális értekezlet, melyben meggyőzni
törekedtem arról, hogy a Sürgöny eddigi reservált iránya legjobban megfelel a viszonyokkal s a cancellária
törekvéseivel.” (KECSKEMÉTHY, 1909. 125.)
44