Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...
Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...
Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
fővárosa Bukarest lett. Cuza fejedelem belpolitikai helyzete ugyanakkor meglehetősen<br />
ingatag maradt. Autoriter kormányzásával kiváltotta a liberálisok haragját, 1864-ben<br />
bevezetett földreformjával pedig maga ellen fordította a konzervatív földbirtokos<br />
arisztokráciát is. Bár 1864 nyarára átmenetileg megszilárdulni látszott a helyzete, a román<br />
rendőrség továbbra is jelentős erőket összpontosított a Cuza hatalmának megdöntését célzó<br />
szervezkedések felkutatására. A helyzetet bonyolította, hogy a fejedelem politikai<br />
ellenfelei gyakran még külső – elsősorban orosz és osztrák –, segítséget is kaptak<br />
törekvéseikhez. A három birodalom – Törökország, Ausztria és Oroszország –, amely<br />
közrefogta a román államot, állandó fenyegetést jelentett a frissen kivívott nemzeti<br />
önállóságra nézve. 1864-ben Ruméliában, Besszarábiában és Erdélyben is fenyegető<br />
csapatmozgások történtek. Cuzának tehát érdekében állt a szomszédos birodalmak, köztük<br />
Ausztria gyengítése, ráadásul a magyaroknak nyújtott esetleges támogatás fejében további<br />
politikai hasznot remélhetett, elsősorban a magyarországi románok helyzetét érintően.<br />
Számolnia kellett ugyanakkor ennek igen jelentős kockázataival is. Bécs természetesen<br />
provokációnak tekintett minden olyan katonai szervezkedést, amely a Habsburg Birodalom<br />
határai mentén zajlott, ráadásul szorongatott helyzetbe kerülése növelte volna az orosz<br />
katonai beavatkozás esélyét. Cuza éppen ezért csak egy nagyhatalom, elsősorban<br />
Franciaország jóváhagyása és támogatása esetén lett volna hajlandó az Ausztria elleni<br />
háborúra, mert csak így látta biztosítottnak területi sérthetetlenségét. III. Napóleon<br />
azonban már a lengyel felkelés idején figyelmeztette a magyarokkal tárgyaló román<br />
fejedelmet, hogy ő éppen szövetségben áll Ausztriával. 408<br />
Szerbiában az Obrenovićok trónra jutása után az oroszbarát, törökellenes<br />
külpolitika vált meghatározóvá. Mihály fejedelem az 1860-as évek elején elsősorban a<br />
balkáni népek közös törökellenes harcának megszervezésén fáradozott, ezért jó viszonyt<br />
alakított ki Cuzával, és megegyezésre törekedett Görögországgal. A görög–szerb<br />
tárgyalások azonban területi viták miatt hamarosan zátonyra futottak. 1863-ban azonban<br />
fontos változás következett be Szerbia külpolitikai kapcsolataiban. A lengyel felkelés<br />
idején ugyanis III. Napóleon Szerbiát felajánlotta Ausztriának Velencéért cserébe, ezért<br />
Mihály fejedelem a továbbiakban nem számolhatott Franciaország támogatásával. Ennek<br />
következtében Belgrád szempontjából felértékelődött az olaszokkal és a magyarokkal való<br />
együttműködés jelentősége, ezzel párhuzamosan pedig a szerb külpolitikában a<br />
408 BORSI-KÁLMÁN, 1984. 199-205.; BORSI-KÁLMÁN, 2000. 147-164.<br />
103
Change language